Az almát nem szokás a szuperélelmiszerek közé sorolni, noha több fontos vitamint tartalmaz, nem számít igazi vitaminbombának, antioxidáns hatásában nem veszi fel a versenyt például a bogyós gyümölcsökkel, táplálkozástani szempontból mégis igazi jolly jokernek számít. Magas rosttartalma, kiegyensúlyozott szénhidrát- és savtartalma miatt bárki által bátran fogyasztható, alacsony a glikémiás indexe, vagyis a vércukorszintben sem okoz számottevő kilengéseket, a cukorbetegekre sem jelent veszélyt. Kevés kalória van benne, ugyanakkor kifejezetten laktató, és nem utolsó sorban finom is. Bár ez utóbbi nyilván ízlés dolga, ráadásul korántsem lehet egyetlen ízről beszélni, ha almáról van szó.
Különböző források megoszlanak abban a kérdésben, hogy a világon tízezernél vagy akár tizenötezernél is több almafajta létezik, de az biztos, hogy hosszú éveken át ehetnénk nap mint nap másféle almát, hogy az összeset végigkóstoljuk.
Az Európai Unión belül hozzávetőleg kétezer fajta lehet kereskedelmi forgalomban, noha egy adott fajtát többféle néven is nyilvántarthatnak, Magyarország pedig körülbelül 150 fajtájú almafa lelhető fel a faiskolákban – mondta el Lakatos Tamás, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpontjának vezetője.
Az alma nem csak a sokféleségével tűnik ki a mezőnyből, a mérsékelt égövön a legnagyobb felületen és mennyiségben termelt gyümölcs, amely egyre inkább terjed a mediterrán és a szubtrópusi éghajlaton is. Magyarországon ennek ellenére ugyancsak megkopott a renoméja az elmúlt évtizedekben: míg a rendszerváltás idején 20 kiló volt évente az egy főre eső átlagos almafogyasztás, ez a szám mostanra lefeleződött. Az elmúlt húsz évben pedig ugyanez történt az almaültetvények számával is.
A hazai termelés mélyrepülésben van
– jelenti ki Lakatos Tamás, hozzátéve, hogy kis túlzással egymegyéssé vált a magyarországi almatermesztés, hiszen a jelenlegi 21 ezer ültetvény közel háromnegyede ma már Szabolcsban található.
Almatermesztés a Havita-Tész Szövetkezetnél
HVG / Veres Viktor
A számos változat dacára a széles körben termesztett fajták is erősen koncentrálódnak, de ez már nem csak Magyarországra igaz: világszerte nagyjából 10 fajta teszi ki az össztermelés 60–70 százalékát, ezek pedig jórészt klasszikus, a 20. század elején kialakult fajták, illetve azok variánsai.
Hogy közülük melyik a legnépszerűbb, az érdekes módon elég karakteresen eltér a világ különböző részein. A gyümölcskutató szerint Nyugat-Európában inkább az édes,
Kelet-Közép-Európában a savanykás almák kedveltebbek, Olaszországban a Golden Delicious a domináns, míg a Németalföldön a megtermelt almák 80 százaléka Jonagold vagy a Jonagored, az Egyesült Államokban pedig a Red Delicious a nagy kedvenc.
Magyarországon az Idared, a Gála és a Golden fogy leginkább, tíz fajtánál többel pedig még a piacokat járva is nehéz találkozni, noha például a Gálának többféle klónja is gyakran a vevők elé kerül.
A választék szűkülésének oka elsősorban a nagy élelmiszerláncok térhódításában keresendő. Míg ugyanis régebben jellemzően a zöldségesnél vagy a piacon vettük az almát, a gyümölcskereskedelem 80 százaléka ma már ezekben az üzletekben zajlik, ahol általában elvárás, hogy a szállító az év minden szakaszában ugyanazt a terméket tudja biztosítani, ennek a feltételnek pedig kevés fajta tud megfelelni.
Hatalmas eltérések vannak az érési időben
– magyarázza Lakatos Tamás –, hiszen a különféle almák szüreti időszaka júniustól november elejéig terjed, a kereskedelmi forgalomban azonban jobbára csak az augusztus vége és október közepe között szüretelt fajták kapnak helyet, mivel a nyáron szüretelt almák jellemzően kevésbé tárolhatók jól hosszú távon. Vannak viszont a 12 hónapos fogyasztási piacnak kiválóan megfelelő, remekül tárolható fajták, ennélfogva a szakértő szerint az is simán előfordulhat, hogy egy, a polcról ránk mosolygó, hibátlan almát már egy évvel korábban leszedtek a fáról. Így ha netán egy nagyobb akció keretében kínálnak egy felső kategóriás fajtát, könnyen lehet, hogy a 2025-ös árukészletet pörgetik ki éppen.
Ennek klasszikus ellenpéldája a Magyarországon korábban rendkívül népszerű Jonatán, amely átlagos hűtés mellett csupán december-januárig tárolható jó minőségben, ráadásul kifejezetten érzékeny bizonyos betegségekkel szemben, így jócskán visszaszorult a hazai piacon.
