Adele, ABBA, Ed Sheeran: a pandémia alatt valósággal felrobbant a bakelitlemezek piaca
A sztárok versengenek a nyomókapacitásokért, a lemaradt iparág küzd az igények kielégítésével.
Kapcsoljátok ki a mobilt – szól a felszólítás a Takt bejáratánál. Hasonló utasításokhoz hozzászokhattunk már, hol interferenciától tartanak, hol attól, hogy a feledékeny mobilhasználó rondít bele egy előadásba. A Takt aggódó munkatársai azonban egészen más érvet hoznak elő egy apró helyiség előtt: még a rezgés is bezavarhat, amikor mesterlemez készül.
Márpedig éppen ez készül, a Takt ugyanis Európa egyik nagy lemezgyártó vállalata, amely a dél-lengyelországi Boleslaw szélén működik egy gyártelepen. A szoba, ami előtt állunk, ennek az üzemnek a gyártás szempontjából legkritikusabb pontja: az a helyiség, ahol a beérkező felvételeket rávésik a mesterlemezekre.
2026-ban mindez épp olyan archaikusnak tűnhet, mint a stúdió sarkában a szalagos magnetofon. Ám amíg utóbbi valójában nincs használatban, a régi szép idők iránti tiszteletből helyezték el dekorációként, a Takt emblematikus terméke, a vinil nagyon is élő műfaj: a 2024-ben 1,2 milliárd dolláros piac elemzők szerint megduplázódhat az évtized végére, ahogy a zenekedvelők újra felfedezik azt az élményt, milyen a kezükben is tartani a zenét, amit hallgatnak.
Persze nem volt ez mindig így: amikor a Taktot 1991-ben megalapították, szó sem volt még a fekete korongok készítéséről. Akkor kazetták gyártásával foglalkozott a cég, ehhez hat évvel később csapták hozzá a digitális lemezek (audio és videó CD-k, CD-ROM-ok) gyártását, egy évvel később jöttek a DVD-k. Csupán 2016-ban vették fel a tevékenységek közé a vinilek nyomását.
Emlékszem, ekkortájt láttam társasházunk kapuja elé kidobva egy halom feleslegessé vált nagylemezt – csak hogy megállapítsam: az én generációmban mindenki ugyanazokon az albumokon nőtt fel pár LGT-től kezdve a Hungárián át olyan klasszikus mesedarabokig, mint a Minden egér szereti a sajtot. De miközben a szüleink már épp túladni akartak a korongokon, én meg költözéskor szimplán örültem annak, hogy a zenéim egy kis dobozban elférnek, a megmaradt maroknyi vinilhívő mellett felnőtt egy újabb nemzedék, amely újra élvezetet talált a csillogó fekete lemezekben és azok hangzásában. A Taktnál pedig megnézhettük, hogyan születnek a korongok, és mitől is olyan különleges ez a hangzás.
