A múlt vasárnapi brazil választás után, a jövő keddi amerikai választás előtt van okuk az ünneplésre a haladó és szabadelvű erőknek, szerte a világban – írja Ishaan Tharoor, aki nemrégiben igazolt át a Washington Posttól a New Yorkerhez.
A neves politikai elemző értékelése szerint a liberális pártok az utóbbi években igen borús időszakot éltek át, az olyanok árnyékában, mint Donald Trump amerikai elnök, Narendra Modi indiai miniszterelnök, a brazil Bolsonarók és hasonló politikusok. Ám most joggal mondta Pedro Sánchez spanyol kormányfő, aki idő előtti választást hirdetett meg a felbátorodott jobboldal ellen, hogy a globális haladás kezd visszatérni. Korábbi francia kollégája, Dominique de Villepin pedig kijelentette, hogy a brazil elnök győzelme fontos reménysugár még a jövőre választást rendező Franciaország számára is.
A brazil eredmény megakasztja Latin-Amerikában a szélsőjobb megállíthatatlannak látszó felemelkedését. A Bolsonarók pedig nem tudják felforgatni az igazságszolgáltatást, továbbá nem köthetik az ország külpolitikáját Washington terveihez a nyugati féltekén.
A jobboldali brazil kihívó vereségével, valamint a nacionalista Orbán Viktor elűzetésével a Fehér Ház elveszített két jelképes szövetségest a globális kulturális háborúban. Izraelben nincs egyértelmű győztes az urnáknál, noha Trump egyértelműen kiállt a kormányzó Benjamin Netanjahu mellett. Kedden újabb megaláztatás lehet a sorsa, mert a demokraták igyekeznek elhódítani a kongresszus mindkét házát.
Lula éppen aznap verte vissza az ellene irányuló rohamot, amikor elbukott egy másik, korábban legyőzhetetlennek tűnő politikus: Alaksandar Vucic, aki Orbán szoros szövetségese és a Kreml egykori barátja. Azon felül 14 éve Szerbia erős embere, aki azt kényszerült megtapasztalni, hogy kiseprűzte a semmiből lett diákmozgalom.
A nyertesek, akárcsak a volt magyar vezető ellenzéke, a jogállam helyreállításával és az államapparátus megtisztításával kampányoltak. Ezeket az erőfeszítéseket másutt is látni. Nathalie Tocci, a neves olasz politológus állapította meg, hogy tiltakozóhullám söpör végig Európán.
Albániában a Flamingó-mozgalom nem hajlandó elfogadni, hogy Trump veje luxus üdülőközpontot építsen egy természetvédelmi területen. De a közharag az oligarchák ellen is irányul. A franciáknál, belgáknál, spanyoloknál és olaszoknál tüntetők követeltek elfogadható lakhatási körülményeket, alacsonyabb megélhetési költségeket, jobb iskolai feltételeket. A megmozdulásokon a demokrácia, az egyenlőség, a társadalmi, környezetvédelmi, nemzetközi és nemzedékek közti igazság víziója jutott kifejezésre.
Főleg az amerikai és európai jobboldal saját kulturális háborújának jogosságát látta visszaigazolódni a francia tüntetések mellett kialakuló zavargásokban. A történtekért muzulmán migránsokat és vélt baloldali szélsőségeseket okol. Ám a politikai iszlámnak semmi köze ezekhez a demonstrációkhoz.
A különféle tüntetések között nehéz megtalálni a közös szálat, de Matthew Cebul, a Harvard kutatója úgy véli, a lázongás forrása alapvetően az, hogy felelősségre lehessen vonni a kormányokat, illetve hogy nagy a felháborodás a korrupció és az urambátyám-rendszer miatt.
Az illiberális hatalmak abból élnek, hogy úgy tűnik, mintha uralmuk elkerülhetetlen lenne. Ám az irányzat valójában üres és sebezhető, különösen, ha rosszul teljesít hatalmon. Az emberek ugyanis nem szeretik, ha bűnözők és gazemberek vezetik őket. Hozzáértő kormányzást, nem arrogáns korrupciót akarnak.
A demokratikus mozgalmak meg tudják nyerni az embereket, ha valami jobbra hívnak fel – idézi a New Yorker kommentárja.
Nyitókép: ünneplők a vasárnapi szerbiai választások után Belgrádban. Fotó: AFP / Oliver Bunic
