„Sokan megosztják velem az életüket” – mondja Rózi, a Cedek EMIH Izraelita Szeretetszolgálat óbudai népkonyhájának munkatársa, mikor ebédidőben meglátogatjuk a népkonyhát. Ahogy özönlenek be a vendégek, mindenkiről tud mondani pár szót. A vendégek ugyanis nem csak ételt kapnak itt, de a népkonyhán dolgozók beszélgetnek is velük, meghallgatják őket, ami sokuk számára azért is fontos, mert többen egyedül élnek, idősek, vagy betegek.
Egy fiatal lányra mutatva azt mondja Rózi: ő a kisbabájával anyaotthonban van, idősebb, 2 éves gyereke pedig intézetben nevelkedik. Egy másik lány mozgássérültként mindössze pár tízezer forintos állami segélyből próbál megélni, ezért rendszeresen étkezik itt. Rózi szerint nehéz összefoglalni, kik járnak a népkonyhára, mert olyan sokféle ember, annyi különböző okból ebédel itt. Vannak rákos betegek, olyanok, akik mentálisan sérült gyerekükről gondoskodnak, vagy éppen idős szüleiket ápolják.
„Olyan is van, akinek a kiskutyája a mindene, és inkább saját magán spórol, hogy neki mindent megadhasson” – mondja Rózi, aki olyan visszatérő vendégről is mesél, aki a McDonald’s-ban dolgozik.

Nem feltétlenül arról van szó, hogy az ide járóknak nincs pénzük ételt venni, sok esetben inkább egészségügyi okokból, korból adódóan nem tudják már beszerezni az alapanyagokat – magyarázza. Az óbudai népkonyhán többségben vannak a nyugdíjasok, de akadnak fiatalok is, bár Rózi szerint mostanában kevesebben jönnek: szerinte azért, mert cikinek tartják, hogy ide járnak.
Sokak fejében még mindig téves kép él arról, hogy kik járnak népkonyhára. Nem is szeretem a népkonyha szót, mert sokak számára pejoratív jelentéssel bír
– ezt már Szilágyi Nóra, a Szeretetszolgálat vezetője mondja. Bár többekben él az a hit, hogy csak hajléktalanok járnak a népkonyhákra, az ő tapasztalatai mást mutatnak: sok itt a nyugdíjas, de családos emberek is rendszeresen jönnek. Sokszor van olyan, hogy a visszatérő vendégek előre jelzik, ha nem tudnak eljönni, így felszabadulnak adagok, ezeket pedig olyanok kapják meg, akik családjukról is gondoskodnak. Szilágyi Nóra példaként említ egy édesanyát, aki egyedül neveli négy fiát, és akinek az extra adagok nagy segítséget jelentenek a mindennapokban.