Szombat reggel live stream-en, tehát gyakorlatilag élőben követni lehetett a műhold pályáját egy internetes oldalon. Eszerint reggel hat óra 52 perckor Afrika, egészen pontosan Angola fölött járt a műhold. Később Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság irányában elhagyta a kontinenst és az Indiai-óceán fölött folytatta - a számítások szerint elég bizonytalan - útját az Antarktisz (Déli-sarkvidék) felé. Ezután 7 óra után pár perccel a műhold becsapódott a live stream szerint az Indiai-óceánba. A NASA Twitteren viszont azt jelentette, hogy Kanada fölött eshetett darabjaira a műhold. Azóta az amerikai űrkutatási hivatal megerősítette, hogy "lent van a műhold".

Az MTI szerint Kanadában néhányan esetleg a szétesőben lévő műhold darabjainak zuhanását is megfigyelhették.

Minthogy a műhold a feltételezett becsapódáskor éppen a Dél-sarkvidék felé tartott, így az Indiai-óceán, illetve Antarktisz fölötti szétesés vagy a kanadai becsapódás nem zárja ki egymást: a szatellit ugyanis az Antarktisz után éppen Kanadát érte (volna) el.

A bizonytalanságot az okozza, hogy a sűrű légkörben változott a műhold sebessége és mozgása, gyakorlatilag kiszámíthatatlanná téve a becsapódás pontos idejének és helyszínének meghatározását. A NASA közép-európai idő szerint péntek este közölte, hogy megváltozott a műhold pályája, és lassabban ereszkedik.

Az UARS műhold 2005 óta már nem működik

NASA

Az űrben keringő tárgyakat figyelő más intézmények korábban eltérő időpontot adtak meg, vannak akik inkább délutánra várják a becsapódást. 

Az Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) távérzékelő műhold már 2005 óta nem üzemel. A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállította a világűrbe és állította Föld körüli pályára. Az 10,7 méter hosszú, 4,5 méter széles és körülbelül 6 tonna tömegű amerikai tudományos műhold legnagyobb "visszatérő" darabja várhatóan 136 kilogramm, az összes törmeléké pedig nagyjából 500 kilogramm tömegű lesz. A többi elég a légkörben.

A hatóságok azt is ajánlják, hogy senki ne menjen húsz méternél közelebb egy esetleges roncsdarabhoz, mert mérgező gázok szabadulhatnak fel belőle. A szakemberek azonban nem győzik hangsúlyozni: egy a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítsen a becsapódó részelemek valamelyike.

A műhold feladata a földi felsőlégkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, így a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett. Miután befejezte tudományos küldetését a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról, jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban keringett a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.