Pattanásig feszült a viszony a spanyolországi León tartomány magyar bányászkolóniájában a „rokkantnyugdíjas” és az „egyszerû” bányászok között. Utóbbiak szerint ugyanis irigylésre méltó, ahogyan a leszázalékolt státusuk ellenére szénfejtõként kemény fizikai munkát végzõ honfitársaik élnek. Mivel 1600–2500 eurós havi fizetésüket 80–100 ezer forintnyi magyarországi rokkantnyugdíjjal egészítik ki, társaiknál sokkal többet engedhetnek meg maguknak. Például a legmodernebb plazmatévét nézik, és évente háromszor-négyszer repülõvel látogatják meg a családjukat. Utóbbira nem rokkant honfitársaiknak általában csak karácsony környékén futja, akkor is autóval, többedmagukkal vágnak neki a 2500 kilométeres útnak. Az elvileg csökkent munkaképességû, idõsebb vájárok ráadásul jobb munkaköröket tudtak kiharcolni maguknak, így 500–700 euróval többet is keresnek társaiknál, ami a kolónián belül széthúzáshoz vezet. Ez érezhetõ is abban a kis faluban, ahol a legtöbb magyar telepedett le: nincsenek közös programok és összejövetelek. La Roblában nem hallani magyar szót, a kivándoroltak szûk családi körben, otthon ülnek, legfeljebb egy-két bányász jár össze idõnként – tapasztalta a helyszínen a HVG tudósítója.
„Aki csak tehette, otthon leszázalékoltatta magát, amiben némi hálapénzért nyilván az orvosa is segített. Csak néhány tisztességes ember van köztünk” – mondta a HVG-nek egy neve elhallgatását kérõ, Leónban dolgozó bányász. Tény, hogy a spanyol vizsgálatokon egészségesnek talált magyar bányászok közül Magyarországon többen súlyos egészségkárosodottnak számítanak, és – mint az születési dátumukból is kiderül – nem amiatt lettek nyugdíjasok, mert letöltötték a szakmájukban nyugdíjra jogosító 25 év szolgálati idõt. „Mégis hogyan képesek három mûszakban robotolni az Asztúriai-hegység mélymûvelésû szénbányáiban?” – tette fel a kérdést egy anonim bejelentõ, aki még januárban fordult a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz az ügyben. Hasonló tartalmú levélben hívta fel valaki – feltehetõen a csalásból kimaradt bányász vagy annak közeli hozzátartozója – az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság figyelmét is a rendellenességre, konkrétan megnevezve a kint dolgozó 96 bányászból tizenhetet, akik feltehetõen elkövetik a visszaélést. Az ONYF felvette a kapcsolatot a spanyol társadalombiztosítási intézettel, amely néhány hónap után visszaigazolta, hogy a szóban forgó magyar bányászok náluk is szerepelnek biztosítottként.
Az ügyeskedõ bányászok elsõ rémületükben az õket alkalmazó „2M” Mecsek Marketing Kft.-t ostromolták segítségért. „Nem a mi kompetenciánk, hiszen nekik kell bejelenteniük, hogy itt munkát vállaltak, és ezért nem tartanak igényt a rokkantnyugdíjra vagy az egészségkárosodási járulékra” – hárította el a felelõsséget Várbíró Gábor ügyvezetõ. (A cég 10 éve dolgoztat magyar bányászokkal két észak-spanyolországi bányában. A terület 2-3 millió tonnás szénvagyonából a magyarok 2009-ben 225 ezer tonnát hoznak a felszínre.) A HVG információi szerint a spanyolországi „rokkant” bányászok most sorra mondanak le járandóságukról. Ha ugyanis azt már nem folyósítják, az ONYF-nél visszamenõleg nem vizsgálhatják, járt-e nekik évekig a rokkantnyugdíj, még ha egyértelmû is az azonosság az õ és a feljelentett 17 kollégájuk esete között.
Ráadásul az orvosi közremûködéssel leszázalékolt bányászoknak már csak a jövedelmi korlátok miatt sem járna az ellátás. Annak folyósítását ugyanis – az idén júliustól érvényes magyar jogszabályok szerint – meg kell szüntetni, ha valakinek a hat hónap átlagában elért jövedelme eléri a rokkantnyugdíj kétszeresét. A kevésbé súlyos károsodás miatt egészségkárosodási járadékban részesülõ bányászok pedig – az érintett 17 közül 10-en – azért sem kaphatnák az ellátást, mert három hónapnál tovább külföldön tartózkodnak. Ebben az esetben ugyanis nem jár nekik hazai nyugellátás. A bejelentés a bányászok kötelessége lett volna, ám ezt korábban közülük senki sem tette meg. Sõt a HVG értesülései szerint az így dolgozók száma az utóbbi években még szaporodott is a spanyolországi vájárok között, akik egymást megirigyelve sorra látogattak haza Magyarországra, hogy elintézzék a leszázalékoltatást. „A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerveknek nem feladata és nem is tudnák megvizsgálni, hogy a rokkantnyugdíjasok közül kik folytatnak külföldön keresõtevékenységet és milyen jövedelem mellett” – mondta a HVG-nek Hidasi László, az ONYF fõosztályvezetõje. Az elõírások szerint a lebuktatott bányászoknak most háromhavi rokkantnyugdíjat azonnal vissza kell fizetniük. A 90 napon túli idõszak kapcsán pedig a hatóságok vizsgálni fogják a felróhatóságot.
HVG |
A magyar bányászoknak azonban kedvezhet a megkésett szabályozás: a törvény csak ez év szeptember 1-je óta mondja ki, hogy az EU más tagországaiban szerzett jövedelmet is bele kell számítani a keresetkorlátba. „A nyugdíjfolyósító jövõ januárban tájékoztatni fogja a rokkantsági nyugdíjasokat, hogy ha külföldön dolgoznak, bejelentési kötelezettségüknek hogyan kell eleget tenniük” – mondta Hidasi. Csakhogy a jövedelemszámításnál figyelembe vett hat hónap – szeptember 1-jétõl számolva – csak február végén jár le, így aki addig bejelenti, hogy külföldön dolgozik, megússza a nagyobb büntetést. Holott jó páran egy évtizede fejtik a szenet Spanyolországban, azaz akár 10-12 millió forinthoz is hozzájuthattak.
Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértõi Intézetnek viszont meg kellene vizsgálnia, hogy magyar orvosok érintettek lehettek-e az ügyben. Igaz, hasonló esetekben eddig egyszer sem sikerült orvoskorrupciót bizonyítani. Mintegy tíz évvel ezelõtt Szabolcsban, majd a Nyírségben füleltek le a gyanú szerint hamis igazolást kiállító orvosokat, ám bizonyíték híján nem ítélték el õket, késõbb pedig miskolci doktorokról állították, hogy személyenként 150 ezer forint körüli összegért gyártották a rokkantosító diagnózisokat. Az õ perük ma is tart.
Más kérdés, hogy az érintett bányászok többsége a hazai szénbányák 1990-es évek elsõ felében történt bezárásakor veszítette el az állását, márpedig akkoriban a strukturális munkanélküliség kezelése helyett a kormányzat engedékeny szabályozással tömegek számára tette lehetõvé a rokkant-nyugdíjaztatást. Az eredmény lesújtó: az 1990-es 233 ezerrõl 2003-ra megduplázódott az öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb rokkantnyugdíjasok száma (lásd grafikonjainkat), s jelenleg 866 ezer rokkantnyugdíjasnak folyósít az állam összesen évi 60 milliárd forintot. Becslések szerint a magyarországi leszázalékoltak 20-30 százaléka illegálisan ma is alkalmazásban van.
FÓRIS GÁBOR, G. TÓTH ILDA
