Kokas Klára 1929–2010

„Jó ideje újdonságos koncerteket szervezek, amelyek végén nincs taps, helyette a gyerekek és szüleik a belépőjegyekhez mellékelt színes kendők lobogtatásával fejezhetik ki tetszésüket” – mesélte két éve a HVG-nek a tőle megszokott átszellemültséggel Kokas Klára zenepedagógus, mit léptetett a hangversenyeket lezáró tapsok helyébe. Hogy ez a sajátos ideája elterjed-e, nem tudni, viszont tény, hogy senki máséhoz nem hasonlítható zenei nevelési metódusa köré nem szerveződött mozgalom. Talán mert művészete mások által taníthatatlan maradt – vélte sok szakmabeli. „Akkor lehetek eredményes, ha a belső halláson és tiszta intonáción alapuló kodályi énekpedagógiába beépítem a szabad mozgást” – foglalta össze módszere lényegét a volt Kodály-tanítvány, aki pályáját karvezetői tanári diplomával kezdte, majd zenei tagozatos általános iskolát és óvodát alapított Szombathelyen, de hamarosan már zeneterápiás foglalkozásokat vezetett állami gondozott gyerekeknek Pesten. Figyelme leginkább arra irányult, milyen improvizatív mozgásokat vált ki a zene a kicsiknél, és hogy ezek a mozgássorok miképpen járulnak hozzá személyiségük kibontakozásához. Módszere révén a körjátékkal indított, majd spontán tánccal folytatódó foglalkozások még a fogyatékos gyerekek körében is látványos eredményeket hoztak, látássérülteket sikerült például futásra bátorítani velük. Idővel mind több pedagógus sajátította el különleges személyiségfejlesztő módszerét, varázslatos egyéniségének köszönhetően pedig sorra alakultak a Kokas-műhelyek, ahol a szülőkkel és nagyszülőkkel közös családi zenefoglalkozásokon igyekezett megszerettetni a zenét a gyerekekkel a külföldön is elismert zenepedagógusként számon tartott névadó. Kokas Klára az amerikai Arlingtonban hunyt el, családja körében.