Aki létszámfeletti lesz, az nyilván nehezen érti meg a jogalkotók szándékát, hogy évente miért csak ötven beteg kaphat egyazon készítményre méltányossági alapon támogatást. A korlátozás elsősorban az újonnan kifejlesztett daganatellenes szerekre vonatkozik, amelyekre jellemző, hogy bár Magyarországon is törzskönyvezték őket, s így forgalomba kerülhetnek, gyártóik valamilyen megfontolásból még nem kezdeményezték, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) fogadja be a készítményeket. A befogadás olyan ártámogatást jelent, amelyhez minden biztosított hozzájut. A gyakran hónapokkal meghosszabbítható élet reményét kínáló medicinákat ennek híján is javasolhatják a szakorvosok, csakhogy OEP-támogatás nélkül lényegében megfizethetetlenek, az egy-egy kúrához szükséges mennyiség ára elérheti a 3-4 millió forintot.
Mindenekelőtt az ilyen drága és kevés beteg számára szükséges medicinák beszerzéséhez nyújt támogatást hosszú évek óta a méltányossági keret. Az Egészségbiztosítási Alap 2008-ban 6,6 milliárd, tavaly 5 milliárd forintot szánt e célra, és az idei költségvetés is éppen ennyivel számol. Az OEP adatai szerint az elmúlt évben nem egészen 3500 gyógyszerigénylő kérését akceptálták. Közülük 460-an együttesen a keret 70 százalékára rúgó támogatásban részesültek, ami hétféle készítmény megvásárlására ment el. Négy ritka anyagcsere-betegség gyógyszeres kezelésére a kérelmezők egyenként évi 45–114 millió forintos segítséget kaptak, három különböző kemoterápiás szer összességében 1,5 milliárd forintos támogatásával pedig 428 beteg életét hosszabbíthatták meg.
Amíg a méltányossági kasszában volt pénz, a betegek az eddigi szabály szerint megkaphatták a szakmailag indokolt kivételes ellátást, sőt szociális szempontok alapján az egyébként támogatott gyógyszerárakhoz is adhatott az OEP többletsegítséget. Január elsejétől az utóbbi lehetőség megszűnt, vagyis rászorultság alapján az OEP már nem tehet kivételt. A másik változás a már említett ötvenfős keret, amelyet 12 részre, lényegében havi négy támogatási lehetőségre osztanak. Az ötödik igénylő már csak a következő hónapban megnyíló keretbe kerülhet bele.
„Az új és drága medicinát gyártó cégek nem sietnek befogadást kérni az OEP-től” – avatja be a HVG-t a finanszírozás kulisszatitkaiba Molnár Márk, az ártámogatási főosztály leköszönő vezetője. Tartózkodásuk annak tulajdonítható, hogy befogadás nélkül szabadpiaci, értsd nyugat-európai színvonalú árat szabhatnak meg. Ha azonban a termékük bekerül az OEP által támogatott gyógyszerek közé, jogszabály írja elő, hogy a készítmény árából 12 százalékos árengedményt kell adniuk az egészségbiztosítónak. Sőt ha az értékesítés elér egy megszabott mennyiséget, a gyártónak még támogatás-visszatérítési kötelezettsége is adódhat. „Az ötvenes méltányossági limittel az a cél, hogy a nagyobb kereslettel szembesülő gyártót terméke befogadtatására ösztökéljük” – summázta az OEP indokait Molnár Márk.
Az új termékek befogadása sem megy úgy, mint a karikacsapás, még akkor sem, ha a procedúra alapvetően megfelel az uniós transzparencia elveinek. Ha egy gyógyszer költséghatékony – vagyis az ára és a használatával megszerezhető egészségnyereség kedvező –, akkor is szerencsés esetnek számít, ha egy év alatt befejeződik az eljárás. A méltányossági kérések tavaly a leggyakrabban két onkológiai szerre vonatkoztak, ezek – február elsejétől, illetve július elsejétől – be is kerültek a normál ártámogatás körébe. Márpedig ilyenkor a medicinák forgalma rendszerint megduplázódik. „Amelyik gyógyszert a méltányossági keretből egy évben 200 betegnek rendelték meg, az OEP-támogatással évi 400-500-as forgalmat is elérhet” – példálózott az ártámogatási főosztály vezetője.
„Évente általában több új onkológiai szer is piacra kerül, amelyek befogadása a hazai egészségbiztosítási rendszerbe lassú. Inkább ezt kellene gyorsítani, semmint az 51. kérelmezőt üres kézzel elküldeni. Ha egy betegen semmilyen más gyógyszer nem segített, de utolsó választásként egy új szer alkalmazásával az orvos még lát reményt néhány hónapos életnyereségre, hosszadalmas papírmunka, bürokratikus eljárás kezdődik. Végül megtörténhet, hogy a beteg nem fér bele a keretbe. Ennél még azt is etikusabb megoldásnak tartom, ha egyáltalán nincs méltányosság, de a társadalomnak tudnia kell, hogy a plusztámogatásra nincs pénz” – véli Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke.
A receptre kiváltott daganatellenes szerekre tavaly 54 milliárd forint támogatást fizettek ki a gyógyszerkasszából, amelynek kiadásait az elmúlt három évben sikerült a költségvetésben előirányzott összegen belül tartani (lásd grafikonunkat). További 30 milliárd forintnyi rákgyógyszer a fekvőbeteg-ellátás büdzséjét terheli. „A hazai helyzet ellentmondásaira jellemző, hogy a kemoterápiás szerek részesedése a gyógyszerkasszából kétszerese a nyugat-európai arányoknak. A diagnosztikai (CT, MRI, PET-CT) és sugárterápiás eszközök számát tekintve viszont Magyarország sereghajtó az OECD-országok között. Pedig a drága gyógyszerek csak akkor hozzák meg a gyártók által ígért terápiás hatást, ha előtte a betegek megkapták a sztenderd kezeléseket. A fenti számtan mellett azonban ez elképzelhetetlen. Profán hasonlattal élve hiába tesz a szakács szarvasgombát vagy drága konyakot az odakozmált vagy rágós ételbe, annak élvezeti értékét aligha növeli” – jelezte Poller Imre onkoradiológus, hogy a gyógyszer önmagában nem mindenható. Amint azt a magyar rákhalálozási adatok európai dobogós helyezései is mutatják, az onkológiai ellátás fejlesztése nem helyettesíthető sem a kemoterápiával, sem másféle csúcsmedicinákkal.
GÁTI JÚLIA
