„Nem fizetek” – skandálta az athéni parlamenttől néhány sarokra, a Klaftmonosz téren a közalkalmazottak szakszervezetének felhívására a múlt héten összegyűlt tömeg. A tér arról híres – nevét (Siránkozás) is arról kapta –, hogy az állami hivatalnokok évszázadok óta ide jártak elsírni bánatukat, ha nem kapták meg a járandóságukat. Hasonló sérelem miatt hirdetett sztrájkkal egybekötött demonstrációt a közel félmilliós taglétszámú szakszervezet. Az öt hónapja hivatalban lévő szocialista kormány január óta az állami alkalmazottak kiemelten magas jövedelmét és egyéb kiváltságait megnyirbáló intézkedések sorát jelentette be. Mindezt azért, hogy visszaszerezze az ország hitelességét, s elkerülje az EU-ban a legmagasabb költségvetési hiány és államadósság miatt fenyegető államcsődöt. Athénra az EU részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy tegye rendbe államháztartását, hiszen megrendült pozíciója az eurózóna egészére kihat, a tagállamok pénzpiaci megítélésének is árt, és a közös európai valutát is gyengítheti.
Árulók feliratú plakátok is fel-feltűntek a szemerkélő esőben a Parlament elé vonuló 5 ezres tömegben, szembesítve a szocialista kormányt azzal, hogy választási kampányában egészen mást, a nyugdíjak, a szociális kiadások növelését, gazdaságélénkítést ígért. A tüntetők között sok volt a fiatal, akik a demonstrációban közreműködő Kommunista Pártnak gyűjtöttek adományokat. A kormány attól tartott, hogy a megmozdulás erőszakba fordul – ahogy két éve egy rendőri intézkedés közben lelőtt fiú halála miatt Athén lángba borult –, de csak egy helyütt volt kisebb összecsapás.
A felhívásnak nagyobb lett volna a mozgósító ereje, ha Jorgosz Papandreu kormánya nem másnap jelenti be az adó- és a nyugdíjrendszer reformját, ami egy sor tabutémát érint. Emelik a nyugdíjkorhatárt, kiegyenlítve a nők és a férfiak közötti különbséget, új alapokra helyezik a nyugdíjszámítást, megszüntetik a korkedvezményes nyugdíjazást. „Nem tárgyalunk a kormánnyal – közölte a HVG tudósítójával Szavasz Robolisz, a közalkalmazotti szakszervezetek kutatóintézetének igazgatója –, a korkedvezmények eltörlését elfogadjuk, a nyugdíjkorhatárból viszont nem engedünk”. Van mit féltenie Robolisznak: Görögország igen bőkezű és költséges nyugdíjrendszert tart fenn. Az állami szektorban 35 évi, a magánszférában pedig 37 évi munkaviszony után, 58 évesen lehet kérni a nyugdíjazást. A közalkalmazottak csaknem annyi járandóságra számíthatnak, mint amennyi a keresetük volt – az átlagos nyugdíjuk 800– 950 euró. Az állami alkalmazottak fizetéséhez különféle juttatások is járulnak, amivel a jövedelmük megduplázódik, és ez beleszámít a nyugdíjukba. A kormány most mindkettőből visszavett.
„A miénk az utolsó szovjet típusú gazdaság Európában” – ironizált Mihail Maszurakisz, az athéni Alpha Bank vezető elemzője a HVG újságírójának. Érvei: erős és szervezett szakszervezetek; hatalmas közalkalmazotti réteg előnyös bérezéssel, nyugdíjazással; a gazdaságban nagyarányú állami tulajdon. Maszurakisz szerint a mostani bajok oka, hogy elmaradtak a strukturális reformok, és ebben pártállástól függetlenül minden kormány hibás. Finanszírozhatatlan a nyugdíjrendszer, pedig a társadalombiztosítási járulék a fizetés 40 százaléka. A 11 milliós lakosság bő ötöde nyugdíjas, az ő járandóságukra, valamint az egészségügyre a GDP 22 százaléka megy el.
Egyre több az állami alkalmazott. Az utóbbi kilenc évben 16 százalékkal nőtt a számuk: a munkaképes lakosság 22 százaléka, több mint egymillió ember dolgozik a közszférában. Tavaly, a konzervatív kormány idején 14 ezer állami alkalmazott ment nyugdíjba, és kétszer annyian kerültek a helyükre. Az utóbbi három évben 23 milliárd euróval, a GDP 9 százalékával, 52 százalékra emelkedtek az állami kiadások. A Papandreu-kormány januárban felvételi stopot rendelt el az állami szektorban.
Óriási gond az adóelkerülés is, az eltitkolt jövedelmek összege becslések szerint eléri a GDP 30 százalékát. Nemzeti sportként űzik, nem adnak és nem is kérnek számlát. A HVG újságírója is tapasztalta, hogy furcsán néznek, értetlenkednek egy ilyen kérés hallatán. Történetek keringenek arról, hogy az Athén leggazdagabb negyedében, a Kolonakin praktizáló – terepjárókkal járó, luxusüzletekben a pénzt szóró, jachtokat, ingatlanokat vásárló – orvosok, ügyvédek, miközben jövedelmük jobbára a legmagasabb, évi 75 ezer eurós adósávba esik, rendre az évi 12 ezer eurós adómentes határ alatti összegeket vallanak be. A játszmában mindenki részt vesz, a jóval alacsonyabb keresetű taxisok, kisvállalkozók, étterem- és kávézótulajdonosok is. Adóellenőrzéstől szinte nem kell tartani, a védekezésre bejáratott módszerek vannak. Ennek akar véget vetni a Papandreu-kormány például azzal az új regulával, hogy az adóreform elfogadása után a 12 ezer eurós adómentességet csak az veheti igénybe, aki jövedelme harmadának elköltését számlával igazolja.
A görög viszonyok között példátlan intézkedések ellenére Brüsszelben sokan kétlik, hogy Athén tartani tudja januári vállalását, a költségvetési hiány az idén 4 százalékponttal, a GDP 8,7 százalékára való leszorítását. Sem az eurózóna hétfői, sem az uniós pénzügyminiszterek másnapi ülésén nem kényszerítették a görög kormányt még szigorúbb megszorítások elfogadására, de március közepén ismét áttekintik, majd negyedévenként ellenőrzik, mit ért el Athén, és e szerint döntenek a további lépések szükségességéről. Brüsszeli források szerint a német központi bank és az ECB kívánatosnak tartaná az áfa 1-2 százalékpontos emelését és a közszférában a bérek további csökkentését. Az eurózóna elnöke, Jean-Claude Juncker megelőlegezte, ha az intézkedések nem lesznek meggyőzőek, Athén szankciókkal szembesülhet.
Aggodalmat kelt, hogy a gazdasági kilátások kedvezőtlenebbé váltak, a GDP a tavaly várt 1,2 százalékkal szemben 2 százalékkal esett vissza. A nyugdíj- és az adóreform végrehajtása időbe telik, bár a parlamenti elfogadás aligha jelent gondot, a szocialistáknak 10 fős többségük van a 300 fős parlamentben, és az ellenzéki konzervatívok támogatják a kormányt. Brüsszel egyelőre kettős játékot játszik, lebegteti a segítséget. A múlt csütörtöki EU-csúcson a tagállamok támogatásukról biztosították Athént – konkrét összegek és megoldások említése nélkül. Hazatérve Papandreu csalódásának adott hangot, amiért nem bizonyultak elkötelezettebbnek, és Brüsszel szemére vetette, hogy nem vette észre elődje statisztikai trükközését. Hasonló értelemben nyilatkozott az eurózóna pénzügyminisztereinek hétfői ülése után Jorgosz Papakonsztantinu, mondván: a múlt heti EU-csúcs döntéseit cselekedeteknek kellene követniük, hogy megnyugodjanak a pénzpiacok. Athén nem kért pénzügyi segítséget, de ha az elhatározott intézkedéseknek nem lesz eredményük, áprilisban gondjai támadhatnak, amikor 20 milliárd eurónyi adósság refinanszírozása válik esedékessé. Emiatt a német és a francia kormánynak is fájhat a feje, e két ország bankjai ugyanis különösen érintettek az idén a GDP 120,4 százalékára rúgó görög államadósság finanszírozásában.
Kiszámíthatatlan a lakosság reakciója. Athénban volt, aki azt mondta a HVG újságírójának, elkerülhetetlenek a megszorítások, tarthatatlan az eddigi felelőtlen pazarlás. Mások viszont felháborodva felemlegették, hogy a görögök oly sok mindent adtak Európának – előszeretettel hivatkoztak a demokráciára –, mondván: most fizessen érte. A közvélemény-kutatások egyelőre azt mutatják, hogy a többség – bár nem ezt várta a szocialistáktól – támogatja a programjukat, Papandreu népszerűsége töretlen, de egyre többen számítanak a kormányellenes tiltakozások erősödésére. A közalkalmazottak szakszervezete máris jelezte, hogy a múlt heti demonstráció csak a kezdet volt. Ezen a héten több szakma képviselői és a közalkalmazottak egy része is sztrájkba lépett, s két hét múlva újabb nagyszabású demonstrációk és munkabeszüntetések várhatók.
TÁLAS ANDREA / ATHÉN
