Egy angol fontot adott a The Independentért a napokban Alekszandr Lebegyev orosz milliárdos. Nem londoni standon vett a liberális brit napilapból, hanem ennyiért vásárolta meg az egész céget a dublini székhelyű Independent News and Media kiadóvállalattól, amely még 9,25 millió fonttal hozzá is járul a működési költségekhez a következő tíz hónapban. Lebegyev pedig átvállalja a tavaly 12,4 millió font üzemi veszteséget hozó lap adósságát, és megpróbálja életben tartani a 200 ezer példány alá süllyedt újságot, amely 1986-os alapítása óta soha nem volt nyereséges.
Nem ez az egyetlen, első pillantásra nehezen érthető üzlet, amit Lebegyev mostanában kötött. Nemrég a Vedomosztyi moszkvai üzleti napilap értesülése szerint 11 milliárd rubelért, vagyis mintegy 380 millió dollárért adta el az orosz Aeroflotban lévő csaknem 26 százalékos érdekeltségét a légitársaságnak, és ezzel több mint százmillió dollárt bukott az aktuális piaci árhoz képest. Rosszul mégsem járt, hiszen a pakettet hét éve 133 millióért vette, ráadásul még nem zárult le az állítólag személyesen Vlagyimir Putyin kormányfő által sugallt üzlet minden eleme. A csomag részeként Lebegyev további ötmilliárd rubelre számít az állami külgazdasági banktól a repülőgépek lízingelésével foglalkozó társaságban, az Iljusin Finanszban lévő tulajdonáért.
Az egyezség értelmében a bevételt Oroszországban, egyebek közt könnyűszerkezetes családi házakat építő vállalkozásába fekteti be a szovjet titkosszolgálat, a KGB alezredeséből lett ötvenéves üzletember, aki az utóbbi 15 évben kiterjedt cégbirodalmat alakított ki. Csaknem felerészben az ő érdekeltségébe tartozik az éppen csődeljárás alatt álló, düsseldorfi székhelyű légitársaság, a Blue Wings. Lebegyev ellenőrzi a Red Wings orosz légicéget és a Tula és Brjanszk környékén több mint 12 ezer hektáron burgonyát és gabonát termesztő Nemzeti Földtársaságot, de utazási irodája és több szállodája is van.
Karrierje több társához hasonlóan a moszkvai elit egyetemen, a nemzetközi kapcsolatok intézetében indult, ahol 1982-ben szerzett külgazdasági diplomát. Előbb egy akadémiai kutatóintézetnél dolgozott, majd egy évvel később hírszerzőként a külügyminisztérium állományába került, és 1987-től négy évig a londoni szovjet nagykövetség munkatársaként gyűjtött információt a brit gazdaságról. A Szovjetunió és a KGB szétesése után Lebegyev leszerelt, és előbb egy svájci pénzintézet képviseletét látta el, majd a külszolgálatban megismert néhány volt diplomatával alapított befektetési társaságot. 1995-ben a Gazprom gázipari óriásvállalattal közösen megvették a Nemzeti Tartalékbankot (NRB), amely máig cégcsoportjának, a Nemzeti Tartaléktársaságnak a magva.
A legnagyobb orosz magánbankok közé emelkedett az NRB a következő két évben, és riválisaihoz hasonlóan olyan adósságokat vásárolt meg, amelyekkel harmadik világbeli országok tartoztak a Szovjetuniónak. Az NRB-nek indiai és közel-keleti, jól behajtható kintlévőségek jutottak, ráadásul a bank a 2003-ig a társtulajdonosaként szereplő Gazprom ügyleteit is kezelte, így hatalmas összegek futottak át rajta. Elterjedtek olyan híresztelések is, amelyek szerint a Finansz moszkvai pénzügyi magazin listáján 3,4 milliárd dolláros vagyonnal a 32. leggazdagabb orosz üzletemberként szereplő Lebegyev „a párt aranyából”, vagyis abból a pénzből szedte meg magát, amelyet külföldi testvérszervezeteik támogatására különítettek el a szovjet kommunisták.
Lebegyevet szoros szálak fűzik Mihail Gorbacsovhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkárához, az első és egyben utolsó szovjet államfőhöz. A magát idealista kapitalistának nevező, jótékonysági akcióiról is ismert milliárdos 2006-ban Gorbacsovval együtt szerzett 49 százalékos tulajdonrészt a kétnaponta megjelenő moszkvai ellenzéki liberális lapban, a Novaja Gazetában. Két évvel később erre alapozva hozta létre médiaholdingját, benne két rádióadóval és néhány más újsággal. Köztük volt az azóta megszüntetett Moszkovszkij Korreszpongyent is, amely 2008 tavaszán a világsajtót bejárt értesüléssel haragította magára az államfői posztról éppen távozó Putyint. Azt állította róla, hogy válik a feleségétől, és hamarosan oltár elé vezeti Alina Kabajeva parlamenti képviselőt, a ritmikus sportgimnasztika egykori olimpiai bajnokát. Az érintettek által ingerülten tagadott hír hangos botrányt keltett. Lebegyev megijedt, környezetében attól tartottak, hogy a gazdasági bűncselekményekért, ám sokak szerint valójában politikai ambíciói miatt börtönre ítélt milliárdos, Mihail Hodorkovszkij sorsára juthat. Talán ezért is inkább Nagy-Britanniában folytatta a londoni felső tízezer partihőseként is ismert 30 éves fia, Jevgenyij közreműködésével menedzselt médiabefektetéseit. Egy éve ugyancsak egy fontért már megvette és ingyenessé tette a válságban lévő Evening Standard délutáni napilapot is.
A többnyire farmernadrágban és edzőcipőben járó sportos üzletember, aki nemcsak angolul beszél tökéletesen, hanem Dosztojevszkijt is fejből idézi, a politikában is igyekezett megvetni a lábát. A szovjet kommunista pártból 1991-ben lépett ki, aztán csatlakozott Viktor Csernomirgyin kormányfő tömörüléséhez, az Otthonunk Oroszországhoz, majd 2003-ban már a Rogyina választási blokk színeiben jutott be egy ciklusra az állami dumába, és indult a moszkvai polgármesteri posztért. Több mint 12 százalékos eredménye kevés volt a győzelemhez, de Lebegyevet máig Jurij Luzskov moszkvai városvezető egyik legelszántabb ellenfelének tartják. A parlamentben hamar átült az Egységes Oroszország frakciójába, aztán az Igazságos Oroszország párt következett, másfél éve pedig Gorbacsovval együtt új párt alapításába fogott.
Noha Putyin és a hozzá köthető politika bírálójának tartják, az utóbbi hónapokban fakulni látszik ez a kép. A válság idején a kormánytól nem kapott ugyan segítséget, egy éve pedig bírósági döntéssel szorították ki a szocsi polgármesteri székért folyó versenyből, de az állammal kötött legutóbbi üzletei arra utalnak, hogy javult a viszonya a kormányzó elittel. Mostanában már nem kritizálja Putyint, mondván, politikai pályáját egyengetve kissé elhanyagolta vállalkozásait, meggyűlt a baja menedzsereivel, közvetlenül találkozott a korrupció következményeivel, és így jobban érti, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük Oroszország vezetőinek.
POÓR CSABA / MOSZKVA
