Két alföldi megyében, Békésben és Bács-Kiskunban megy ki a divatból leggyorsabb ütemben az anyakönyvvezető előtt megtartott házasságkötési ceremónia. A Viharsarokban manapság már csak harmadannyi esküvőt tartanak (ezer lakosra vetítve), mint az 1970-es évek elején. Ha a jövőben is az eddigi tempóban csökkenne a párkapcsolatukra állami pecsétet ütni kívánók száma, akkor az utolsó menyegzőkre valamikor 2030 körül kerülne sor a Kőrösök vidékén. Csaknem ugyanilyen gyorsan esik vissza a frigyre lépők száma Kecskemét térségében, ahol a HVG durva prognózisa szerint 2035 körül járulnának anyakönyvvezető elé az utolsó menyasszonyok és vőlegények, ha nem változnak a jelenlegi tendenciák. A sok száz éves családjogi tradíciókat a sok száz éve még nem is létezett Budapest őrzi manapság a legerőteljesebben, a fővárosban (megint csak ezer lakosra számolva) mintegy 50 százalékkal gyakrabban hangzik el az a bizonyos igen, mint a Dél-Alföldön. Az ország központja az egyetlen hely, ahol az évtized elejéhez képest nem csökkent, hanem valamelyest emelkedett a házasságkötések gyakorisága: 2001-ben ezer lakosra 4,6, míg tavalyelőtt 4,9 esküvő jutott. Hosszabb távon azonban a fővárosban is egyértelműen fogy az egybekelni óhajtó hölgyek és urak száma, a házasságkötő termekre azonban 2045-ig még biztosan szükség lesz. A főváros mellett Győr-Moson-Sopron megyében nősülnek, illetve mennek férjhez a legtöbben, a Kisalföld vidékén 40-50 százalékkal több esküvőre kerül sor, mint például Békésben, Nógrádban vagy Somogyban – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi (2008-as) Demográfiai Évkönyvéből. A házasságkötések gyakorisága a helyi társadalom vallásosságával és átlagos életkorával is összefügg, ám a jelenség ennél bonyolultabb. Az esküvők száma egy ideje ugyanis épp ott a legmagasabb, ahol történetesen a legidősebb a népesség, azaz a fővárosban.
