A banki különadó ötlete azoknak a fantáziáját is beindította, akik már régóta fenik a fogukat egy globális adóra, amivel két legyet ütnének egy csapásra: fékeznék a spekulációt, és pénzt gyűjtenének nemes célokra. Sűrűn emlegetik a Harvard Egyetemen Paul Samuelson és John Kenneth Galbraith generációjában tanult amerikai közgazdász, James Tobin nevét, aki 1972-ben állt elő a később az ő nevére keresztelt adóval, amit a valutapiaci tranzakciókra vetettek volna ki. Az 1981-ben a pénzpiacok tanulmányozásáért közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Tobin azt a spekulációt akarta megfékezni, amely az után indult el, hogy a dollár aranyra válthatóságának 1971-es megszüntetésével összeomlott a második világháborút követő negyedszázadban stabilitást garantáló Bretton Woods-i árfolyamrendszer.
A Tobin-adó ötletét az 1997–1998-as ázsiai, illetve oroszországi valutaválság után melegítették fel. A közgazdász egy évvel a halála előtt, 2001-ben adott interjújában éppen a sebezhető kisebb országok védelmében vélte úgy, hogy a tranzakciókat „mondjuk 0,5 százalékos” adóval lehetne sújtani, ami költségesebbé tenné a spekulációs pénzmozgatást. Gordon Brown brit kormányfő tavaly fölvetette egyféle Tobin-adó ötletét, ám miután Barack Obama amerikai elnök világossá tette, hogy ellenzi, ő is kihátrált mögüle.
Nagy-Britanniában ekkor több baloldali értelmiségi hasonló tartalmú, a legendák szerint a gazdagokat fosztogató, a szegényeket segítő sherwoodi haramia, Robin Hood nevére keresztelt adó ötletével állt elő, amelynek megvalósításából becslésük szerint világszerte évi 700 milliárd dollárnyi bevétel származna. A bankok pénzpiaci – nemcsak valutához, hanem részvényekhez, kötvényekhez és származékos ügyletekhez is kötődő – tranzakcióira kivetett 0,05 százalékos teherből befolyó pénz felét a kivető kormány használhatná fel szociális célokra, a többi pedig egy globális kasszába kerülne, amelyből a szegénységet csökkentő és a klímaváltozást mérséklő programokat finanszíroznának. Az ötlet nemzetközi segélyszervezetek tetszését is elnyerte, és szívesen látna hasonló, „jótéteményi” globális pénzügyi adót Joseph Stiglitz, a 2001-es közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje, valamint a harmadik világ gondjaira jó ideje figyelmeztető másik amerikai közgazdászprofesszor, Jeffrey D. Sachs is.
