Vízumkényszer-fordulók felcím alatt közölt cikkük (HVG, 2010. március 27.) jól körüljárja a magyar állampolgárokkal szembeni vízumkövetelmények változását, de a hozzá tartozó ábra néhány ponton téves. A magyar útlevéllel vízummentesen látogatható ugyanis Szváziföld, Belize, Costa Rica, Haiti, Francia Guyana, valamint Brazília partjainak azon szakasza is, amit a térkép tévesen külön országként jelöl. Ami Ausztráliát illeti, az előzetes elektronikus utazási engedély (eVisitor) lényegében nem különbözik az Egyesült Államok által megkövetelt regisztrációtól (ESTA), ezért kérdéses, hogyha az amerikai rendszert nem tekintjük vízumnak, akkor az ausztrál miért lenne az. A cikk kitűnően bemutatja a magyarokkal szembeni vízumkövetelmények fokozatos enyhülését. Adós marad viszont azzal a következtetéssel, hogy a politikai okokon túli „laza” vízumkövetelmények azzal is magyarázhatók, hogy állampolgáraink ma már viszonylag csekély bevándorlási és illegális munkavállalási kockázatot jelentenek. Csupán egyes öbölbeli államok (Arab Emirátusok, Bahrein, Katar, Kuvait) sorolhatók abba a körbe, amelyek a vízumkényszert vélhetően gazdasági okokból tartják fenn a kelet-európai államokkal szemben.
Óriási hiba lenne azonban egyenlőségjelet tenni a vízum és a határok átjárhatatlansága közé. Nem sorolhatjuk ugyanabba a körbe például Törökországot (ahová, mint magyar utazók tízezrei tanúsíthatják évente, 20 euró ellenében adminisztráció nélkül jár bármely határponton a vízummatrica) és Észak-Koreát vagy Líbiát (ahová nyomós ok nélkül szinte lehetetlen vízumot szerezni). A vízum sok esetben csupán „turisztikai adó”, amely némi pénz ellenében bizonyos (vagy akár minden) határátkelőnél megváltható. A határok átjárhatóságát csak az a vízum nehezíti meg, amelyet muszáj a határátkelőre érkezés, esetleg az utazás megkezdése előtt, jellemzően további adminisztratív kötelezettségek (meghívólevél, szállásfoglalás, útiterv, bankszámlakivonat, biztosítás) teljesítésével beszerezni. Magyar állampolgárok viszont „adó jellegű”, határon kiváltható vízummal, különösebb előzetes tervezés nélkül látogathatják Délkelet-Ázsia jelentős részét (például Thaiföldet, Kambodzsát, Laoszt, Vietnamot, Indonéziát, Kelet-Timort), a Közel-Kelet és a Kaukázus zömét (Törökországot, Libanont, Szíriát, Jordániát, iraki Kurdisztánt, Örményországot, de repülőtéren váltott vízummal Iránt és Azerbajdzsánt is) és Kelet-Afrika számos államát (Mozambikot, Malawit, Zimbabwét, Tanzániát, Kenyát, Egyiptomot). Ezeket az országokat helyesebb a vízummentes körbe sorolni, noha technikailag általában valóban kerül vízummatrica vagy -pecsét az útlevélbe. Vízumkövetelmények tekintetében utazás előtt sokszor célravezetőbb egyébként a meglátogatandó állam külképviseletének honlapján tájékozódni, mint a Magyar Külügyminisztériumén.
Ehhez kapcsolódóan jegyezném meg, hogy véleményem szerint a mindenkori magyar külpolitika fontos feladata lenne, hogy a vízummentes utazás lehetőségét azoknál az országoknál is elérje, amelyek ezt a régi EU-tagállamok jelentős részének már biztosították; itt elsősorban a már említett olajmonarchiák mellett Thaiföldre, Namíbiára, Szenegálra gondolok.
NAGY MARCELL
(BUDAPEST)
