Már a tervezőasztalon eldől, hogy az új épületek mennyi energiát képesek megtakarítani, illetve mennyivel csökkentik az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását. A környezettudatos építészet az alapanyagok kiválasztásától a hulladékhasznosításig végigkíséri az épületek működését. Az átlagosnál jóval nagyobb a természetes anyagok – például a bambusz vagy éppen a vályog – szerepe, és az igazán zöld házak elképzelhetetlenek helyi hulladékhasznosítók, illetve komposztálók és víztisztító berendezések nélkül.
Passzív ház: Az ilyen épületeknél a szigeteléssel, a különféle berendezések – lámpák, háztartási gépek – által termelt hőenergia felhasználásával, hőszivattyús fűtéssel, a nap melegét tároló anyagok beépítésével, valamint a több-, akár háromrétegű üvegből készült nyílászárók segítségével minimálisra csökkentik a hőveszteséget és ezzel a fűtési számlát. A passzív házak egyelőre az északi országokban terjednek, hiszen minél hidegebb a tél, annál nagyobb a megtakarítási lehetőség. Az épületek elé sokszor telepítenek fákat – nyáron a lombkorona védi a lakóhelyiségeket a túlmelegedéstől, télen pedig a csupasz ágak között eljut a szobákig a napfény. A középületeknél a redőny- és árnyékoló rendszerek helyettesítik a fákat.
Zéróenergia-épület: Ezek a házak annyi megújuló forrásból származó energiát termelnek, amennyit az épület elhasznál a szénhidrogén-alapú energiából. A szigorúbb értelmezés szerint a megújuló energiából akkora többletet kell előállítani, amely egyenlő az építkezés során elhasznált energiával. Akadnak, akik szerint az az igazi zéróenergia-építészet, ahol azt az energiamennyiséget is kompenzálják, amennyi az ingatlanhoz való eljutáshoz szükséges. Az energiatermelésben az aktív napkollektoroké, illetve a helyi szélturbináké a vezető szerep. Az utóbbiak 3–8 méter magasak, telepítésükhöz több országban külön engedély szükséges.
