Ima és fegyver

A hazáért, a családért és a közösségért mondható imádságok mellett elmélkedéseket is tartalmaz az Ima- és olvasókönyv a Magyar Honvédség számára című könyv, amelyet a napokban jelentetett meg a Katolikus Tábori Püspökség. A tábori lelkészi szolgálat több évszázados, a Rákóczi-időkig visszanyúló története alatt sokszor jelent meg a katonáknak szóló „lelki irodalom”. A szolgálatok kilencvenes évek közepi újraindulása után is adtak már ki katonai imakönyvet, a mostani azonban a szerkesztői szerint stílusában és nyelvezetében is korszerűbb. A tábori lelkészségnél úgy tájékoztatták a HVG-t, hogy „az egyházak megjelenése a hadseregben nem jelenti, hogy igent mondanánk a militarizmusra, a háborúra”. Az imák nem is az ellenfél legyőzéséhez akarnak segítséget nyújtani, hanem abból indulnak ki, hogy a katonák egyéni szabadságát háborúban és békeidőben is korlátozzák, és az ebből eredő feszültségek sérülékennyé teszik őket. A honvédségnél kevesen foglalkoznak a katonával mint emberrel, a rendszerváltással például megszűnt a nevelőtiszti státus, amelynek egyébként is inkább politikai szerepe volt. Márpedig mindenkinek jobb, ha a meghasonlott katona nem a pisztolytáskáját, hanem a lelkész ajtaját nyitja ki – fogalmaznak a szolgálatnál. A térítés a tábori lelkészeknek nem céljuk, ám ha a lelkipásztori munkájuk kisugárzása mások számára is vonzóvá teszi a vallásos életminta követését, annak csak örülnek. Ezért a katolikus egyház alapvető tanításai is helyet kaptak az imakönyvben.