Hungart.hu
Ezt, a költészet magaslatának aligha mondható, ám vaskos részekben bővelkedő versezetet Andrássy Gyula gróf – az 1867-es kiegyezés utáni miniszterelnök – vetette papírra 1848-ban. A második strófából, illetve a címzett gróftárs, Dessewffy Emil még döcögőbb rímelésű, még alpáribb Feleletéből egyértelműen kiviláglik, hogy nem a magas arisztokrata körökben amúgy ritka asztaltársasági malackodásról volt szó, hanem ádáz politikai csatáról. A véletlenek révén, és csupán másolatban fennmaradt verses rímpárbaj a Rubicon történelmi magazin legutóbbi számában jelent meg. A közreadó Hermann Róbert történész nemcsak a keltezetlen alkotások keletkezési időpontját, 1848 január–februárját jelölte ki biztos kézzel, hanem azt a történeti hátteret – a pozsonyi országgyűlés év eleji maratoni vitáit – is felrajzolta, melyben a „politikopornografikus” üzenetváltás fogant. A kétszeres közösülést politikai pártcsaták metaforájává emelő Andrássy 25 esztendősen a főrendiház reformellenzékének volt oszlopos tagja. Őt és társait mindjobban bőszítették a „nemzetietlen” konzervatív pártiak (gúnynevükön a pecsovicsok, a fenti idézetben az olaszok), akiknek az „öreg”, 34 éves Dessewffy volt a szellemi vezérük. Ők a birodalom egységét tartották a legfontosabbnak, ezt értelmezte Andrássy klapanciája „a szegény elhagyott Magyarország” meghágására irányuló szándékként. A 19. század két meghatározó jelentőségű alakja a verspárbaj után másfél évtizeddel már – nem vállvetve, de – egyaránt a kiegyezés tető alá hozatalánál bábáskodott.
