Nem könnyítette meg régi-új külügyminisztere, Martonyi János második színre lépését Orbán Viktor a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Szövetsége (Magosz) nagygyűlésén március végén tett kampányígéretével, miszerint „a külföldiek itt soha termőföldet nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben”. 2001 tavaszán a magyar csatlakozási tárgyalódelegáció élén történetesen Martonyi volt a részese annak a többdimenziós megállapodásnak, amely megengedte, hogy a 2004-es EU-bővítés után az új tagállamok saját területükön időlegesen korlátozzák a külföldiek termőföld-vásárlási jogát, a régieknek pedig módot adott rá, hogy átmenetileg akadályt gördítsenek az új tagállamok polgárainak szabad munkavállalása elé.
Termőföldügyben változatos lett a végeredmény. A liberalizált földpiacot preferáló Szlovénia eleve semmilyen ideiglenes megszorításra nem tartott igényt, Lengyelország az általa követelt 18 évvel szemben végül 12 éves, hosszabbítási lehetőség nélküli átmenetben egyezett meg az EU-val, hat ország – Csehország, Szlovákia, Magyarország és a három új balti tagállam – pedig a vágyott 10 helyett 7 éves derogációt kapott. Utóbbiak azzal a kiegészítéssel, hogy ha – mint a csatlakozási szerződés fogalmaz – „elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy az átmeneti időszak lejártával a mezőgazdasági földterületek piacának súlyos zavara alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget”, az Európai Bizottság (EB) az új tagállam kérelmére határozatot hoz az átmeneti időszak legfeljebb három évvel való meghosszabbításáról. Az EU-ba 2007-ben belépő Románia és Bulgária csatlakozási szerződésében szintén 7 éves derogáció szerepel, amit viszont nem lehet megtoldani.
Michel Barnier
AP/Virginia Mayo
A magyar kormány esélye arra, hogy a külföldiek földvásárlási tilalmát a 2011. április 30-án lejáró 7 éves átmeneten túl újabb 3 évre „csont nélkül” meghosszabbíthassa, korántsem egyértelmű. Nem is csak azért, mert az EB által tavalyelőtt publikált, az átmeneti időszak fejleményeit elemző jelentésében javasolt földpiaci reformokat illetően idehaza gyakorlatilag semmi sem történt. Nem javítja a magyar tárgyalási pozíciót a hazai földpiaci szabályozás szélsőségesen kirekesztő jellege sem, amely a többi új tagállammal ellentétben még helyben bejegyzett vállalkozás kisebbségi tulajdonosaként sem engedi földközelbe a külföldieket. Aligha véletlen az a pikáns helyzet, hogy a magyaron kívül eddig csupán a júniusban újraválasztásra esélyes szlovák Fico-kormány jelentette be saját földpiaci korlátozásainak hosszabbítási tervét.
Igen valószínű, hogy a döntés előtt – amit aztán már csak az EU luxembourgi bíróságán lehet megtámadni – az EB tájékozódni fog a tagállamok álláspontjáról. Bár több jel szerint a Fidesz valamiféle Varsó–Budapest–Bukarest-tengelyre építené a következő évek magyar külpolitikáját, nem volna meglepő, ha Lengyelország és Románia csak akkor állna teljes mellszélességgel a budapesti kérés mellé, ha Magyarország puhítana jelenlegi kemény előírásain, és esetleg – megszorításokkal – beengedné a jogi személyeket a földpiacára. Különösen érthető volna ez az álláspont román részről, hiszen becslések szerint a szomszédos ország közel 15 millió hektárnyi termőföldjéből legalább 1 millió hektár már ma is – legálisan – külföldi tulajdonosok, köztük feltehetőleg magyar állampolgárok helyi cégeinek kezében van. A teljes földfelszabadításra így gyakorlatilag egyidejűleg – Romániában 2014. január 1-jén, Magyarországon és Szlovákiában 2014. május 1-jén – kerülne sor.
A régi 15-ökkel való politikai alkuban bizonyos magyar korlátozások fenntartása mellett szólhat az a tény – ami a csatlakozási tárgyalások idején is ütőkártyaként szerepelt –, hogy a magyar gazdák uniós agrártámogatása a belépés óta csak fokozatosan emelkedik, 2013-ban érve el a régi tagországok gazdáinak szintjét, de persze ez valamennyi új tagállamra érvényes. Aduként húzhatják elő viszont a régiek, hogy a 7 éves magyar földmoratórium megszűnésének napján kötelezően eltűnik az unióban minden korlátozás az új tagállamok polgárainak munkavállalása elől. Megkötéseket már most is csak Ausztriában és Németországban alkalmaznak, de – válság ide, válság oda – 2011. május 1-jétől már Bécsben és Berlinben sem kapaszkodhatnak semmibe a xenofób politikusok. Kemény ellenállás várható a további magyar földmoratóriummal szemben Hollandia részéről is. Annak idején holland nyomásra került ugyanis bele a csatlakozási szerződésbe, hogy a legalább 3 éve életvitelszerűen egy új tagállamban tartózkodó és ott bérelt földön gazdálkodó külföldiek földet vehetnek, cserébe Hága az uniós bővítés napján felszabadította munkaerőpiacát az újak előtt.
Martonyi számára kedvező lehet, hogy Brüsszelben régi ismerős fogadja majd. A földmoratórium-kérés a tőke szabad áramlását felügyelő, belső piaci ügyekért felelős biztos, a francia Michel Barnier asztalára kerül, aki a csatlakozási tárgyalások idején a felzárkóztatási támogatásokért volt felelős, aztán néhány évig hazája külügy-, majd agrárminisztereként folytatta pályafutását. Nem segíti viszont a magyar kormányt az idő: a brüsszeli döntés ez év végén, jövő év elején esedékes, ami a 2011 januárjában kezdődő magyar EU-elnökség botrányterhes indulását vetítheti előre.
KOCSIS GYÖRGYI
