HVG, 2011. május 28., június 11.
A Képíró Sándorral szemben folyamatban lévő büntetőeljárásról tudósító írás alapján az egyik kirendelt szakértővel – „aki mesélt” – vitatkozva ragadott tollat egy ügyvéd, Feldmájer Péter. Ő korábban a Simon Wiesenthal Center (SWC) megbízásából feljelentéskiegészítést juttatott el a Budapesti Nyomozó Ügyészséghez 2007. november 12-én. Ebben szerepel – az 1944. évi „ítéletre” hivatkozással – az, hogy Képíró Sándor „magatartása következtében több mint 3309 polgári egyént gyilkoltak meg”. A feljelentés szerint érdektelen és felesleges annak bizonyítása, hogy személyesen ő mit tett, mert a becsatolt ítélet elégséges annak bizonyítására, hogy az „ő parancsnoki tevékenysége folytán az alárendeltjei milyen cselekményeket követtek el”.
Ki mesél, a szakértő vagy a 3309 ember halálában a vádlott bűnösségét ekképp láttató levélíró? Teljességgel félrevezeti az olvasót az ügyben korábban eljárt ügyvéd – aki mellesleg Mazsihisz-elnök – írása. A Képíróval szemben indított büntetőeljárásnak a szakértő rendelkezésére bocsátott iratai között ugyanis nem található sem az egykori 218 oldalas ítélet, sem annak fénymásolata. Így azt nem láthatta, nem olvashatta – kivéve a HVG 2011. június 11-én megjelent számának 6. oldalán fakszimilében közölt töredéket. Ezért az ügyvédi vagdalkozás és inszinuáció nem a szakértőt minősíti. A büntetőeljárás aktája három csonka „ítéletet” tartalmaz.
1945. május első hetében Magyarországon még megvolt a korabeli, magyar nyelvű ítélet, utána azonban nyoma veszett. Ha az ügyvéd nem olvassa a HVG-t, elő sem kerül?
A szakértő két alkalommal nyilatkozott a Fővárosi Bíróság előtt: először 2011. május 10-én, majd másodszor május 26-án. Először részletesen beszélt arról, miért aggályos valamennyi, rendelkezésére bocsátott „ítélet”. Utóbb kitért arra is, hogy az eredeti ítélet 218 oldalas volt – ez az oldalszám mindeddig Babós József hadbíró ezredesnek Zöldi Márton és társai büntetőügyében a Budapesti Népügyészségen 1945. november 10-12-én tett vallomásából volt ismert – ezzel szemben a jelen büntetőeljáráshoz csatolt „ítéletek” (fordítások) 123, illetve 122 oldal terjedelműek.
2011. május 10-e óta ismertek, mert nyilvánosan elhangzottak a szakértő aggályai a büntetőeljáráshoz csatolt „ítéletek” vonatkozásában. Kérdésem ezek után Feldmájer ügyvédhez: az SWC által felkért hivatalos személyként az eltelt időben miért nem nyújtotta át ő a birtokában lévő 218 oldalas ítélet fénymásolatát a Fővárosi Bíróság eljáró büntetőtanácsának, miért a HVG-ben teszi közzé annak létét? Befejezésül: jogállamban nem az ügyvéd dönti el, kit kér fel a bíróság történész szakértőnek. Tényleg nincs itt a Wehrmacht és a Gestapo, ahogy nincs itt a Vörös Hadsereg és a KGB jogelődje sem, tehát van és lesz független magyar jogszolgáltatás. Senki sem akar tisztára mosni senkit. A Fővárosi Bíróság által felkért történész szakértő a rendelkezésére bocsátott dokumentációról írta le és mondta el aggályait. Ettől a felesleges munkától mind őt, mind az eljáró büntetőtanácsot megkímélhette volna a korrekt, az eljárás mielőbbi lezárását is elősegítő ügyvédi közreműködés a 218 oldalas fénymásolat időbeni rendelkezésre bocsátásával. A vitát a magam részéről lezártnak tekintem, annak fóruma nem a HVG.
ZINNER TIBOR
TÖRTÉNÉSZ SZAKÉRTŐ (BUDAPEST)
