HVG, 2011. május 28.
Tiszta vizet a fejekbe – mondhatnám rövid hírük kapcsán, amely az MTA értékelésére hivatkozva elemzi általános használati ivóvizünk, a „csapvíz” tisztaságát. Az valóban elfogadhatatlan, ha az ivóvíz ammóniát tartalmaz. Az arzénnal kapcsolatban ugyanakkor differenciált megközelítés indokolt. Mint az MTA is bizonyítottnak látja, napi 100 mikrogramm (µg) alatt az arzén fogyasztása nem káros az egészségre. Ennek megfelelően, napi 2 liter ivóvízfogyasztással számolva, az ivóvizek hazánkban megengedett arzéntartalma évtizedeken keresztül 50 µg/liter volt. Míg a Békés megyei vizek egyike-másika akár 160 µg/liter arzént is tartalmaz, a települések többsége az uniós csatlakozást megelőzően e határértéken belül volt. Az uniós norma ennél lényegesen szigorúbb (10 µg/liter), hivatkozással a napi 60-80 µg arzénra, amit a tengerparti országok lakói a tengeri halakkal fogyasztanak. Hazánkban azonban indokolatlan e szigorú határérték, mivel a Kárpát-medencében élő családok nem rendszeres fogyasztói a tengeri halaknak. Halmozódó hatástól ezért nem kellene tartani. Az uniós csatlakozási tárgyalások során több esetben értünk el derogációt, akár nem is kimondottan köz-, hanem gazdasági lobbiérdek mentén. Így emlékezetes, hogy hazánk időlegesen felmentést kért és kapott a cigaretták kátránytartalmára vonatkozó előírások alól, a dohánytermékek gyártói érdekében. Az ivóvíz arzéntartalmára vonatkozóan is lehetett volna kedvezőbb megállapodást kötni, például nem konkrét időponthoz, hanem a hazai tengerihal-fogyasztási szokásokhoz, azaz a lakosság valós arzénterheléséhez kötött derogációval. Hazai vizeink egészségügyi szempontból indokolatlan arzénmentesítése a közszférát országosan mintegy 1000 milliárd forinttal fogja megterhelni. Példának okáért településünk, Áporka 1165 lélekszámú. A szükséges beruházás becsült költsége 150 millió forint. Ennek 90 százaléka pályázható KEOP-os forrásból, míg 10 százalék önrész, és a teljes áfa összege is a települést terheli. Megvallom, lenne jobb helye a pénznek, s az uniós forrást is lehetne más célra, hatékonyabban elkölteni. Ugyanakkor nem merjük kihagyni ezt a pályázati lehetőséget, pedig saját vizünk csak 17 µg/liter arzént tartalmaz. Tartanunk kell attól, hogy a szakhatóságok döntésünket kútjaink lezáratásával szankcionálnák. Azt, hogy mi lesz a hasonló helyzetben lévő több száz település vízellátásával, ahol még az önrészre sincs fedezet – ezt ma senki nem tudhatja. A derogációs kezdeményezést a kormánynak kellett volna Brüsszelhez eljuttatnia. Ezzel Magyarország már elkésett. Vagy mégsem?
KOVÁCS TIBOR
POLGÁRMESTER (ÁPORKA)
