AP/ Tvisar Kryeziu
Első lehet az örök másodikból a jövő évi szerbiai parlamenti választáson Tomiszlav Nikolics. A közvélemény-kutatásokban toronymagasan az élen áll ugyanis az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SZNSZ) és a köré szerveződött koalíció. Az 59 éves Nikolics évtizedek óta szeretne győzni, és az első hely megszerzése érdekében most sorra tagadja meg nézeteit. A politikai pályafutásának első két évtizedét különféle szélsőséges nacionalista pártokban eltöltő politikus korábban az egyebek mellett Bosznia felére és Horvátország harmadára kiterjedő Nagy-Szerbia elkötelezett harcosa volt. Emellett beléptette volna hazáját az Orosz–Belorusz szuperállamba, hogy harcra keljen az Egyesült Államok és az EU hegemóniája ellen.
Miután 2008-ban elhagyta a Nemzetközi Törvényszék hágai fogdájában ülő Vojiszlav Seselj nevével fémjelzett Szerb Radikális Pártot, és létrehozta az SZNSZ-t, hirtelen pacifista integrációbarát lett belőle. Már nem akar háborúzni Koszovóért, elismeri Horvátország határait, belépne az EU-ba, és keresi a vajdasági magyarok barátságát is. A jelek szerint nem eredménytelenül, Szerbiában és Brüsszelben is kezd szalonképessé válni. Pedig 1993-ban még azzal büszkélkedett, hogy személyesen Seselj nevezte ki csetnik vajdának, mert Szlavóniában megmutatta, miként kell harcolni a szerbség ellenségeivel. Mára viszont feledékennyé vált, csak arra emlékszik határozottan, hogy jelen volt a harctéren, ám egyetlen lövést sem adott le.
A szerb ipar fellegvárában, Kragujevacban született Nikolics élete első felében szűkebb pátriájában mozgott, s bár az építésztechnikusi végzettség megszerzése után nem sikerült befejeznie a jogi egyetemet, több mint egy évtizedig egyik vezetője volt a városi szolgáltatóvállalatnak. Mivel hozzá tartoztak a temetők is, ellenfelei gyorsan ráragasztották a „Tomo, a sírásó” gúnynevet. Sokan még ma is így ismerik, pedig arról is híressé vált, hogy a Balkán történetében ő volt a legrövidebb ideig parlamenti elnök, mindössze öt napig, és az is ő volt, aki három héttel a Zoran Gyingyics szerb miniszterelnök életét kioltó 2003. márciusi merénylet előtt figyelmeztette a sportsérülése miatt lesántult kormányfőt: figyeljen, mert Joszip Broz Tito volt jugoszláv vezetőnek is baja volt a lábával a halála előtt.
Az idegen nyelveket nem beszélő, kétgyermekes Nikolics háromszor is indult a szerbiai elnökválasztáson, ám mindig csak másodiknak futott be, pedig 2003-ban, 2004-ben, majd 2008-ban is ő diadalmaskodott az első fordulóban. Csakhogy a radikális jelölt esetleges győzelmétől megrettent választók a második körben inkább éppen aktuális ellenfelét, legutóbb a Nikolics által usztasának nevezett Borisz Tadicsot támogatták. A karizmatikusnak és energikusnak a legjobb akarattal sem nevezhető Nikolicsnak akkor is csupán a másodhegedűsi szerep jutott, amikor a radikális párt 1999-ben csatlakozott a szerbiai, majd a jugoszláviai kormánykoalícióhoz: mindkét kabinetben miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. A szocialistákkal való szövetség megkötésében nem akadályozta meg, hogy hat évvel korábban, a baloldali párt országlása idején három hónapra börtönbe zárták, mert részt vett egy engedély nélküli tüntetés megszervezésében. A sok második hely mellett Nikolics azért valamiben első helyre került a szerbiai parlament képviselői között: ő az egyetlen, aki 1992 óta minden választáson mandátumot szerzett. A Szerbiát rendszeresen járó politikus fő kikapcsolódása a könyvírás, eddig 13, főként politikai témájú kötettel gazdagította hazája irodalmát.
