HVG, 2011. szeptember 24.
Érdeklődéssel olvastam a Kamarás Ferenc demográfussal készült interjút. De alig találtam benne olyan javaslatot, amivel ténylegesen növelni lehetne a magyarok gyermekvállalási kedvét; pedig Európa-szerte számos elképzelés létezik erre a közös problémára. Véleményem szerint Magyarországon az egyik legfontosabb tennivaló a bevallott és a tényleges jövedelmek közti különbség csökkentése volna. Így elérhetnénk, hogy mérséklődjön a jövedelemszakadék a gyermektelen időszak és a terhességi-gyermekágyi ellátás időszaka között. Az életszínvonal nagymértékű visszaesése sok gyermektelent riaszt el itthon a gyermekvállalástól. Elengedhetetlennek vélem a gyed maximális összegének növelését is (legalább a gyermek 1 éves koráig), hiszen a hetvenes évekkel ellentétben Magyarországon már nem bevett (és nem is elfogadott), hogy a gyermek néhány hónapos korától kezdve intézményben legyen. A kisebb gyermekek napközbeni elhelyezésének a lehetőségét ugyancsak fejleszteni kellene, elősegítve az anyák munkába állását. Még ennél is fontosabb a flexibilis és a részmunkaidő tényleges társadalmi elfogadottságának növelése. Itt nemcsak a négy-, hanem a hatórás munkaidőre is gondolok, amely lehetővé tenné a fokozatos munkahelyi integrációt és a karrierépítést, ezért főleg a magasabb képzettségűek számára volna vonzó. A távmunka lehetőségét ugyancsak fejleszteni kell. Németországban például megszokott, hogy állami állásoknál kiírják, hogy az részmunkaidőben is betölthető. Hasonló eljárást kellene követni itthon is. A magam részéről kívánatosnak tartanám egyébként a napi 2-3 órás (heti 1-2 napos) munkaidő bevezetését, ez jól kiegészíthetné a napi hatórás műszakot. A rövid munkaidő a sok gyermeket nevelőknek lehetne vonzó, számukra is megadná a háztartásból és az otthoni közegből való kiszabadulás lehetőségét. Amikor pedig nagyobbak lesznek a gyermekek, a munka világával való kapcsolatot egyre intenzívebbé lehetne tenni. Meggyőződésem szerint a kötelező túlóráztatásnak véget kell vetni, még a férfiak körében is. Sokan azért nem vállalnak (még egy) gyermeket, mert a hosszú munkaórák miatt hétköznap nem tudnak a kicsinyeikkel kellő időt együtt tölteni. A munkahelyi időstruktúra családbaráttá tétele szintén időszerű volna, nem is szólva a férfiszerep megváltoztatásának szükségességéről. Ha a gyermekgondozásból a férfiak jobban kivennék a részüket, a teher eloszlana, és nőhetne a gyermekvállalási kedv. A demográfiai krízis enyhítése érdekében végül családbarát méretű bérlakásokat kellene létrehozni. Ez az emberek mobilitását is növelné.
GÁRDOS JUDIT
SZOCIOLÓGUS (BUDAPEST)
