Gyalogosok a lámpában

Németország – nemzeti hős

A Trabant mellett az NDK legjellegzetesebb szimbólumává, a szuvenírboltok állandó slágercikkévé nőtte ki magát az Ampelmännchen, a lámpaemberke, akinek most ünnepelték 50. születésnapját. Leginkább arról nevezetes, hogy bár a német egyesítés után a keletiek rengeteg változást tudomásul vettek, ebből az egyből nem engedtek, így a krumpliorrú, zömök, szinte polgárian kalapos férfiúnak nem kellett átadnia helyét a nyugati típusú személytelen piktogramalakoknak. Sőt később egyes nyugatnémet városokban is leváltotta az ottaniakat. Népszerűségében nem kis szerepe van Markus Heckhausen (nyugatnémet) dizájnernek, aki berlini boltjában eleinte szobai lámpaként, majd mindenféle formában forgalmazni kezdte az emberkét, végül megszerezte a gyártási jogokat az eredeti, szászországi gyártól. A gyalogosfigurát 1961-ben rendelésre megtervező Karl Peglau megérte szülöttje rendszerváltás utáni sikerét. Az Ampelmännchen újabb társa a hasonló testalkatú, de copfos Ampelfrau, aki – elvétve felbukkanó külföldi kolléganőihez hasonlóan – az egyenjogúság jegyében 2004-ben a keletnémet Zwickauban, és azóta több német városban lépett szolgálatba.

Magyarország – eurokonform

Nem kisebb festő, mint Szász Endre tervezett gyalogost a magyar lámpákba az 1960-as évek végén, miután az ügyintézés véletlenül a budapesti közlekedésrendészetre sodorta – emlékszik vissza Csíkhelyi Béla, a forgalomszervezés egyik akkori vezetője. Bár a mű fényáteresztésileg jól sikerült – az alakok a lehető legjobban kitöltötték a kört –, az alkotások ma legföljebb raktárakban lelhetők föl. Az 1970-es évek elején országszerte új, egységes dizájnt rendeltek el, és mivel a szóban forgó alkatrészeket a Siemens szállította, logikus volt, hogy a Nyugat-Németországban akkoriban használatos figurák foglalják el az üveget. Azóta is az időközben nemzetközi alapkivitelnek tekinthető piktogramot használják.

Csehország – társadalomkritikus

Mi, csehek, mindannyian Svejkek vagyunk – magyarázta tréfáját David Brudnak akcióművész, miután négytucatnyi prágai gyalogoslámpába helyezte el saját embereit. Akadt olyan, aki – nyilván sörözés után – könnyített magán, mások mankóra támaszkodtak vagy ittasan támolyogtak, volt kutyasétáltató is. A prágaiak és – internetes fotógyűjtemények tanúsága szerint – a külföldi turisták által jókedvvel fogadott akció 2007 áprilisában pár óráig tartott, a következő évben viszont bírósági utójátékkal zárult. A tettest, aki nem sajnálta a pénzt, hogy kéz alatt az igazi gyárból vegyen lámpaüvegeket, 60 ezer korona bírságra és 82 ezer korona kártérítésre kötelezték.

Dánia – mesés

A nagy meseíró, Hans Christian Andersen városa, a dán Odense azzal is megemlékezik nagy szülöttjéről, hogy egyik-másik gyalogoslámpába elhelyezték sétapálcás, hosszú kabátos, cilinderes alakját. Erre lett figyelmes 2008-ban az akkor negyedik elemista Magnus Holm, és a nem túl távoli Fredericiába hazaérkezve hasonlót javasolt a helyi polgármesternek. Ott azóta minden egyes átkelőhelynél a város hősei, a XIX. századi gyalogos katonák mutatnak állva vagy masírozva példát a gyalogos polgároknak.

New York – utcai galéria

Közművészeti installációként kerültek a világ minden részéről az embernagyságú lámpaemberek New Yorkba. A terrortámadás helyszíne, a Ground Zero közelében, egy építkezés kerítésén sorjáztak. Maya Barkai, izraeli születésű fotóművész az interneten toborzott fotósok képeit gyűjtötte össze a Walking Men 99 című, idén januárban véget ért egyéves bemutatójához. Abból kiindulva, hogy a fehér fénypontokból összeálló New York-i alak is világhírű (jóllehet nem is olyan rég váltotta föl a szintén jól ismert WALK és STOP feliratokat), a művésznő az emberkék egybegyűjtésével nemzetközi párbeszédet igyekezett összehozni.