Van-e kiút a válságból? (1. rész)

Három évvel ezelőtt, október 9-én érte el a nemzetközi válság a magyar pénzpiacokat. Mégpedig olyan brutális erővel, hogy a kormány és a jegybank vezetői nem haboztak, azonnal a Nemzetközi Valutaalaphoz fordultak. Nem volt éppen dicsőséges pillanat: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2008. október 29-én jelentette be hivatalosan – amiről már napok óta hallani lehetett –, hogy Magyarország 20 milliárd eurós megahitelt vesz fel nemzetközi szervezetektől. Ez nagyjából az ötöde volt az akkori GDP-nek. A kölcsön méretét a hitelt nyújtók úgy kalibrálták, hogy Magyarország finanszírozása a következő két évben – a magánszektort, jelesül a pénzügyi rendszert is beleértve – ne kerülhessen veszélybe, egyúttal elijesszék a spekulánsokat. A forintot ugyanis október közepe óta meg-megújuló támadás érte, a magyar állam lejáró adósságainak pótlása pedig a Lehman Brothers bankház összeomlásával kialakult totális hitelezési válságban bizonytalanná vált. A kölcsönprogram kidolgozásában – addig példátlan, ám példateremtő módon – a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és a Világbank vett részt, bár utóbbi tényleges bevonására nem került sor.

Ezt a pénzt nem költjük el, csak afféle biztonsági tartaléknak szánjuk – mondta a kormányfő, és ezzel rögvest ki is tört a közéleti káosz. Ha Gyurcsány lemondana, 400 milliárd forintot lehetne spórolni az állam kamatkiadásain, mert ennyivel nőne az ország hitelessége – kontrázott azonnal Kósa Lajos, a Fidesz egyik erős embere. Az ellenzéki pártok követelték, hadd tekintsenek bele a szerződésbe, titkos alkukat emlegettek, a kormányzat és a jegybank pedig szinte naponta ismertette az IMF-eljárás mechanizmusát: a brüsszeli és washingtoni delegációkkal kialakítják a gazdaságpolitika kereteit, a pénzügyminiszter és a jegybank elnöke erről szándéklevelet ír, ezt az IMF igazgatótanácsa elfogadja, és a pénz első részlete máris lehívható. A kormány a hitellel összefüggő valamennyi dokumentumot nyilvánosságra hozta, a még mindig kételkedő ellenzék csillapítására az IMF vezérigazgatója, Dominique Strauss-Kahn november 13-án egy váratlanul összerántott internetes sajtótájékoztatón kijelentette, nincs titkos szerződés. Az első, 4,9 milliárd eurós részletet a magyar állam persze felhasználta, részben adósságfinanszírozásra, részben a bankrendszer megerősítésére.

A közélet visszatért megszokott medrébe. A Fidesz vezérkara a 2010-es választásokig egyvégtében azt sulykolta, hogy a kormány félrekezeli a válságot, nem az európai megoldást követi, a Gyurcsány-, majd még inkább a Bajnai-kormány viszont technokrata és professzionális válságmenedzserként igyekezett fellépni. Arra feltehetően egyik tábor sem számított, hogy a válság elhúzódik. Hogyan, miként és főleg: merre tovább – ezt firtatja a HVG az IMF-hitel harmadik évfordulója alkalmából készült összeállításában, melynek második, a nemzetközi fejleményeket taglaló része jövő heti számunkban jelenik meg.