HVG, 2011. november 5.
Annak a gondolatnak, hogy a „sikeres élethez szükséges készségek hiánya többnyire kora gyermekkorban alakulhat ki”, komoly irodalma van. Nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem hazánkban is. Szerintem nem az iskolákban kell elkezdeni a gyermekek tanítását, hanem otthon. Ugyanis a természet – vagy a Jóisten – úgy építette fel az emberi agyat, hogy az élet első éveiben nagy sebességgel és a legkevesebb erőfeszítés mellett legyen képes felvenni az információt. Czeizel Endre Sors és tehetség című könyvében ezt így magyarázza: „Az agyban körülbelül 200 milliárd agysejt van. Születéskor még ennél is jóval több. Kétéves korig az idegsejtek mintegy fele marad meg, a többiek működésbe vétel hiánya miatt elpusztulnak. Az egyes emberek szellemi fejlődése szempontjából tehát létfontosságú, hogy a csecsemők és a kisdedek »ingerdús« családi környezetben éljenek. Különösen a születés utáni első év tekinthető kritikusnak.” Így tehát a szülők szerepe a gyermek továbbmenetelét tekintve meghatározó. Ha a rendszerváltásnak „csak” annyi volt a hozadéka, hogy negyven százalékkal több érettségizett hölgy került be a felsőoktatásba, akik ma diplomás anyukaként igyekeznek a lehető legjobb szellemi hátteret biztosítani felnövekvő gyermekeiknek, már megérte a változás.
VANKÓ MAGDOLNA
(SZÉKESFEHÉVÁR)
