Már első nyilatkozatával szívességet tett Oroszországnak Kirgizisztán minap megválasztott, de hivatalba még nem lépett elnöke. Almazbek Atambajev azt mondta, hogy a bérleti szerződés lejárta, 2014 után bezárják a közép-ázsiai szovjet utódállam fővárosának repterén az Afganisztánba telepített egységek kiszolgálásában segédkező amerikai katonai bázist. A közeli orosz támaszpontról egyelőre semmit sem mondott az 55 éves leendő államfő, azt viszont korábban közölte, hogy Kirgizisztán fontolgatja csatlakozását Oroszország, Kazahsztán és Belarusz vámuniójához.
Atambajev személyében Moszkva-barát politikus kerül Kirgizisztán élére. Eddigi pályafutását a pragmatizmus jellemezte, és várhatóan folytatja elődje, a 2010. áprilisi tömeglázadás nyomán hatalomra került Roza Otumbajeva irányvonalát, hogy Kirgizisztán Oroszország mellett az USA-val is jó viszonyt ápoljon. Washingtontól segítségre számítanak ugyanis abban, hogy parlamenti demokráciát alakítsanak ki Kirgizisztánban.
Atambajev a Szovjetuniótól 1991-ben függetlenedett, öt és félmilliós ország egyik veterán politikusa. Miután 1980-ban Moszkvában mérnök-közgazdász diplomát szerzett, a kirgiz távközlési minisztérium vállalatainál dolgozott, aztán a köztársaság Legfelső Tanácsában referens, majd egy fővárosi kerület tanácselnök-helyettese lett. Később átigazolt az üzleti életbe. Egy kiadó élén olyan sikerkönyvek orosz fordításának jogát szerezte meg, mint például az amerikai–olasz Mario Puzo maffiatrilógiája. Ezzel annyi pénzt keresett, hogy komoly kirgiz vállalatokban tudott részesedést venni. Vezérigazgatója, majd elnöke lett a Kirgizavtomas nehézipari cégcsoportnak, 2004-ben pedig felkerült a száz leggazdagabb kirgiz listájára.
Politikai karrierje is felívelt, 1993-ban megalapította a szociáldemokrata pártot, 1995-ben bekerült a parlamentbe, öt év elteltével pedig már elnökjelölt volt, igaz, csak harmadik lett a választáson. 2005-ben részt vett az úgynevezett tulipános forradalomban, amely lemondásra kényszerítette Aszkar Akajev elnököt, majd újra pályázni akart az államfői posztra, de visszalépett. Így kerülhetett hatalomra Kurmanbek Bakijev, akitől Atambajev megkapta az ipari miniszteri tárcát. Fél év után azonban lemondott, azzal vádolva az elnököt, hogy bűnözőket fedez és letett a politikai reformokról. 2007 tavaszán mégis visszatért a kormányba, ezúttal miniszterelnökként – lépését az ellenzék köreiben sokan árulásnak tekintették –, ám Bakijev fél év múlva leváltotta. Így 2009-ben Atambajev már ellenzéki színekben indult az elnökválasztáson, de ismét alulmaradt.
Miután tavaly a népharag elüldözte Bakijevet, az addigi ellenzékiek kerültek az ország élére. Előbb miniszterelnök-helyettesként, majd kormányfőként köztük volt Atambajev is, akitől most egyebek mellett azt várják, hogy megszünteti vagy legalábbis enyhíti a Kirgizisztán északi és déli része közötti, időről időre etnikai zavargásokat okozó megosztottságot.
A hirtelen haragúnak tartott államfő azt állítja, politikai ellenfelei az utóbbi években kétszer, 2007-ben és 2009-ben is megpróbálták megmérgezni. Nős, hat gyermeke van, de magánéletéről keveset tudni. Irodalomkedvelő ember hírében áll, amit kiadói múltja mellett az jelez, hogy fiatalon kirgiz írók oroszra fordításával egészítette ki a keresetét. Szívesen kirándul, az orosz eredetű különleges birkózást, a szambót viszont inkább nézőként és sportvezetőként szereti – tiszteletbeli elnök a sportág kirgiz szakszövetségében.
