HVG, 2011. november 19.
A nemrég megjelent Ludovít Stúr-életrajz kapcsán interjút közöltek Demmel Józseffel. A történészkolléga megállapításainak jelentős részével egyetértek, ám egy helyen a következő, szerintem vitatható megjegyzést tette: „...a hazafiság és hazaárulás kérdése érdekes megvilágításba kerül, ha az 1848-as eseményekkel [ti. a Stúr vezette szlovák csapatok 1848. szeptemberi támadásával] párhuzamosan megvizsgáljuk az 1866-os Klapka-légió történetét. Ott is arról volt szó, hogy idegen (porosz) pénzen, idegenektől kapott egyenruhában és fegyverekkel, idegen hatalmat is szolgáló célokkal támadtak Magyarországra, hogy polgárháborút robbantsanak ki. Míg azonban Klapka hadjárata dicső hazafias tettként jelenik meg a magyar történetírásban, Stúréké hazaárulásként.”
Véleményem szerint mindez súlyos történeti csúsztatás. Stúr és társai az uralkodó által kinevezett törvényes magyar kormányt kívánták megdönteni, s fel akarták lázítani a felső-magyarországi szlovák lakosságot az ellen az államhatalom ellen, amelynek e lakosság például a jobbágyfelszabadítást, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést köszönhette, s ahol a végrehajtó hatalmat a népképviseleti választásokon megalakult magyar országgyűlés ellenőrizte. Klapka légiója viszont nem Magyarországot támadta meg, hanem az osztrák megszállás alatt lévő Magyarországot kívánta felszabadítani az idegen uralom alól. Egy törvénytelenül, fegyveres erővel hatalomra jutott rendszert akart megdönteni; egy olyan rendszert, amely akkor már 17 éve ostromállapotban, katonai igazgatás és bíráskodás alatt tartotta Magyarországot, s ahol az országgyűlést az uralkodó tetszés szerint bármikor feloszlathatta és elnapolhatta.
HERMANN RÓBERT
TÖRTÉNÉSZ, AZ MTA DOKTORA (BUDAPEST)
