Nem vagyok se zsidó, se kommunista, se pedig homoszexuális – azonosította a politikai establishmenten kívül állónak tekintett önmagát Jórgosz Karacaferisz, a szélsőjobboldali görög Ortodox Népi Riadó (LAOSZ) párt alapító elnöke néhány éve. Pályáját a jelenleg ellenzéki konzervatív Új Demokrácia párt képviselőjeként kezdte, ám szélsőséges nézetei miatt onnan 2000-ben menesztették, és a 64 éves Karacaferisz mára az „uralkodó osztály” része lett. Pártja csatlakozott a Jórgosz Papandreu szocialista kormányfő minapi kényszerű távozásával létrejött nemzeti egységkormányhoz, és ezzel Görögország átlépte a Rubicont. Az ezredesek diktatúrájának 1974-es bukása óta most először fordult elő, hogy a szélsőjobboldal kormányzati szerephez jutott. Sokan keserűen meg is jegyezték, hogy már olyan ember, mint Karacaferisz is konstruktívnak tűnhet a belpolitikai válság megoldásában. Egyrészt a két parlamenti szélsőbaloldali párttal ellentétben kész volt csatlakozni az egységkormányhoz, másrészt ragaszkodott ahhoz, hogy az új miniszterelnök technokrata közgazdász, ne pedig politikai kapcsolatokkal rendelkező jogász legyen.
Az idegengyűlölő, antiszemita retorikája miatt csak Karacaführernek nevezett politikus az utóbbi időben szalonképesnek próbál mutatkozni, ám bármennyire tiltakozik is ellene, képtelen lemosni magáról a szélsőjobboldali jelzőt. Ez aligha meglepő. Önálló politikai pályafutása kezdetén, az ezredfordulón, amikor a LAOSZ-t létrehozta, iskolás fiúnak nevezte Hitlert a zsidókhoz képest, akikről úgy beszélt, mint Jézus gyilkosairól, valamint a görög nép ellenségeiről. A holokausztot mostanáig tagadta, mígnem egy novemberi tévéműsorban váratlanul az örmények törökök általi kiirtásával együtt a XX. század legnagyobb bűneként említette. A muszlim fundamentalisták összeesküvés-elméletét osztja, miszerint a New York-i Világkereskedelmi Központban dolgozó zsidókat előre értesítették a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásról. A törököket sem szíveli, egyszer azt találta mondani, ha kiengedték volna börtönéből a katonai junta egyik tábornokát, akkor az „alig öt év alatt elfoglalta volna Konstantinápolyt”.
Az iskolából 15 évesen kimaradt Karacaferisz gondoskodott arról, hogy politikai nézetei nyilvánosságot kapjanak a sajtóban. Húszévesen újságírónak állt, később dolgozott az elektronikus médiában is, mígnem saját sajtóbirodalmat épített ki: 1990-ben rádió- és tévécsatornát, majd hetilapot indított, 2005-ben pedig újságíró-iskolát alapított. Szinte kérkedik azzal, hogy nem vett részt az elitoktatásban. Bostoni fiúkként emlegeti Papandreut és iskolatársát, a konzervatív pártelnök Antonisz Szamaraszt, merthogy mindketten az USA-ban végeztek egyetemi tanulmányokat. Azt mondogatja, nekik fogalmuk sincs a való világról, ellentétben vele, aki kijárta az élet iskoláját. Pedig ő is megfordult külföldön: 1983-ban a német Konrad Adenauer Alapítvány ösztöndíjasa volt, majd 1994-ben Londonban tanult újságírást.
Politikai pályafutása előtt kisvállalkozóként is dolgozott, volt modellügynöksége, és versenyzett testépítőként. A ma is erőteljes testalkatú Karacaferisz fiatalon egyszer a hollywoodi sztárrá, majd kaliforniai kormányzóvá vált osztrák Arnold Schwarzeneggerrel is szerepelt egy megméretésen. Szereti fitogtatni az erejét: a 2007-es választás idején pártja plakátjain piros bokszkesztyűben ábrázolták, el is érte, hogy a LAOSZ a 3 százalékos küszöböt átlépve először bejutott az athéni törvényhozásba, ahol Karacaferisz az Új Demokrácia tagjaként, majd függetlenként 1993–2004 között már bent volt. Az EU-ban is kipróbálhatta magát, 2004-ben európai parlamenti képviselői mandátumot szerzett, és eszmetársa, a francia Jean-Marie Le Pen szövetségeseként rendkívül aktív volt.
