Bizonytalanul és ellentmondásos elvárásokkal viszonyulnak az új választási rendszerhez a megkérdezettek, és továbbra is kisebbségben vannak a határon túli magyarok szavazójogát támogatók – derül ki a Political Capital megbízásából készült közvélemény-kutatásból.
A határon túlról érkező szavazatok túlságosan befolyásolják majd az eredményt – ettől tart a külhoni magyar állampolgárok választójogát határozottan és inkább elutasítók (az összes válaszadó 50 százaléka) jelentős része. A magyar–magyar viszony megromlásának kockázatát is magában hordozó félelem nem alaptalan (HVG, 2011. szeptember 17.). Ha ugyanis jelentős lesz az eltérés a határon inneni és túli pártpreferenciák között, a külhoni szavazatok hatására 2-3 mandátum is gazdát cserélhet, ami a 199 fős parlamentben akár a kormánytöbbséget is átbillentheti. A 2002-eshez hasonlóan szoros választási eredményt például valóban át tudnának fordítani a határon túli voksok.
A legnagyobb arányban az MSZP szavazói vélekednek úgy, hogy „jelentős mértékben” vagy „túlságosan” befolyásolják majd a külhoni szavazatok a választási eredményt. Kevésbé magától értetődő, hogy a revizionista retorikát előszeretettel alkalmazó Jobbik szimpatizánsainak többsége is tart ettől. Sőt a szélsőjobboldali párt támogatóinak többsége egyáltalán vagy inkább nem ért egyet már azzal sem, hogy a határon túliak választójogot kapjanak – ahogy a többi ellenzéki párt támogatói és a bizonytalan szavazók sem. Csak a kormánypártiak körében vannak többségben a külhoni voksolás támogatói (68 százalék), illetve kisebbségben a határon túlról érkező szavazatok túlzott befolyására számítók (32 százalék). Ezek szerint a Fidesz–KDNP hívei is arra az egyelőre nyilvános közvélemény-kutatásokkal alá nem támasztott feltételezésre építenek, hogy a kormánypártok számíthatnak a legtöbb külhoni szavazatra.
A magyar választási rendszer tényleges anomáliáit régóta elfedő „kisebbparlamentezés” és a politikusok soha nem látott rossz megítélése eredményeképpen a válaszadók ma a rendszer legfőbb problémájaként azt látják, hogy túl sok képviselő jut a parlamentbe. A kormányzó pártok előszeretettel hivatkoznak erre az általános véleményre, a választók szemét majdnem ugyanennyire szúró ajánlószelvény-gyűjtést viszont, úgy néz ki, mégsem sietnek felszámolni (pedig még a Fidesz szavazói szerint is ez a második legnagyobb probléma). A rendszer átláthatatlansága valamivel kevésbé zavarja a megkérdezetteket, talán éppen azért, mert hat választás után letettek arról, hogy megértsék a bonyolult mandátumkiosztási mechanizmust.
Bár az arányosságot és a kormányzati stabilitást csak egymás kárára lehetséges erősíteni, a válaszadók 29 százaléka szerint mindkét cél egyformán fontos (közöttük is a szocialista szavazók aránya magas), 38 százalék szerint inkább az arányosságot, 24 százalék szerint inkább a stabilitást kell garantálni. Az utóbbi jelentőségét minden fórumon kommunikáló kormánypártok saját szavazóiknak is csak a kisebbségét tudták meggyőzni erről, az MSZP viszont hiába próbálta az arányosságot a demokrácia tartópilléreként megjeleníteni, inkább a Jobbik és az LMP szavazói tartják ezt kiemelten fontos értéknek. A közepes és nagy pártok támogatóinak egyformán a fele vélekedik úgy, hogy a Fidesz magának kíván kedvezni az új választási rendszerrel. Az LMP-seknek viszont csak bő harmada gondolja így, de kiugróan nagy arányban hiszik, hogy máris „más lett a politika”, és az új rendszer egyik politikai erőt sem hozza előnyös helyzetbe.
Az állampolgárok jelentős részének téves képzetei vannak a még alakuló új választási rendszerről, részint mert eddig nem folyt érdemi nyilvános vita a tervezetről. A válaszadók 49 százaléka hallotta, hogy 200 fő körülire csökkent az Országgyűlés létszáma, ám háromötödük nem tudja, hogy csak egy forduló lesz a jövőben, illetve hogy a parlamentben nagyobb arányban lesznek egyéni képviselők, mint listásak. Az ajánlószelvény-rendszer megmaradásával a többség tisztában van, de csak 32 százalék értesült arról, hogy több cédulát kell majd gyűjteni valószínűleg rövidebb idő alatt, 26 százalék pedig úgy tudja, változatlanok maradnak a feltételek. Bár a külhoni magyar állampolgárok szavazójogáról a válaszadók bő kétharmada hallott, csak 32 százalékuk tudta, hogy nem két, hanem egy szavazatuk lesz, miközben 36 százalék szerint ugyanúgy szavazhatnak majd, mint a magyarországi lakhelyűek. A válaszadók ötöde egyetlen kérdésre sem adott jó választ, s csak minden huszadik megkérdezett volt teljesen tisztában a legfontosabb változásokkal. MOLNÁR CSABA
A kérdőíves adatfelvételeket a Tárki Zrt. készítette 2011. november 10–15. között, 1000 felnőtt megkérdezésével, akik pontosan tükrözik a választókorú lakosság iskolai végzettség, településtípus, nem és életkor szerinti összetételét.
