Dominique Meyer – Wiener Staatsoper
„Az intendánsnak darabokat és énekhangokat kell elbírálnia, valamint döntenie egy-egy színpadkép megvalósíthatóságáról” – írja új életrajzi könyvében a Bécsi Operát másfél éve igazgató, 56 éves francia, aki 1994 és 1999 között a Lausanne-i Operát, aztán 2010-ig a párizsi Theatre des Champs-Élysées-t vezette. Utóbbiban a kortárs zenének teremtett fórumot: „olyan új operákra van szükség, amelyek nem kerülnek le egyből a műsorról, a komponistáknak gondolniuk kell arra is, kiknek írják a zenét” – vallja. A kiváló produkcióiról híres Bécsi Operában nem kívánja felrúgni a repertoárszisztémát, hanem Franz Welser-Möst zeneigazgatóval egyetértésben sokkal több próbával igyekszik fenntartani.
Peter Gelb – Metropolitan Opera (MET)
17 évesen már a híres impresszárió, Sol Hurok mellett segédkezett, aztán Vladimir Horowitz zongoraművész menedzsere és a Bostoni Szimfonikusok sajtófőnöke lett, onnan katapultált a Sony lemezcég amerikai főnöki székébe, 2006 nyarától viszont már a New York-i MET vezére. Útjára indította a „haldokló” műfajt évi 10-12 millió dolláros profittal feltámasztó filmes operaközvetítéseket – legutóbb 50 ország 1500 vetítővásznán –, és a díszletezést is forradalmasította vizuális effektusokkal, sikerült továbbá a publikum átlagéletkorát is lejjebb vinnie 62 évre. A legtöbb fejtörést James Levine zeneigazgató – megromlott egészsége miatti – visszavonulása jelenti az 58 éves Gelbnek, de úgy tűnik, Fabio Luisi vezető karmester képes helyettesíteni a gyengélkedő dirigenst.
Gerard Mortier – Teatro Real
A brüsszeli La Monnaie, a párizsi Nemzeti Opera és a Salzburgi Ünnepi Játékok 68 esztendős exirányítóját az európai kulturális élet fenegyerekének tartják. 2010 szeptembere óta a 160 éves madridi királyi operaházat igyekszik a XXI. századi operajátszás kísérleti műhelyévé varázsolni. Eltörölte az állandó dirigensi címet, remélve, hogy így neves karmestereket tud megnyerni a produkciók élére, de európai koprodukciókkal és kölcsönös latin-amerikai vendégjátékokkal is próbálja emelni az opera rangját. A kortárs zene szerelmese a mostani szezon 14 darabjából hatot szentel e szenvedélyének, köztük van Kurt Weill és Olivier Messiaen egy-egy műve is. „A modernség korántsem jelenti a nézők sokkolását” – igyekszik nyugtatni a kedélyeket.
Stéphane Lissner – La Scala
Ő lenne az ideális a Scala élére? – kérdezték többen 2005-ben, amikor a Riccardo Muti–Carlo Fontana-tandem után az akkor 52 éves francia színházi szakember vette át az egykor európai éllovas, egy ideje azonban meggyengülni látszó milánói operaműhely irányítását. Több középszerű produkció erősítette is a kételyeket, 2011 decemberében azonban kinevezte a zeneigazgatói posztra a berlini Staatsopert is irányító Daniel Barenboim karmestert, ami jó húzásnak látszik. Lissner 1988-ban a párizsi Chatelet Színházban kóstolt csak bele az operába, de hamar az Orchestre de Paris és az aix-en-provence-i fesztivál élére került. A Scalában megszorításokkal, több szponzorral és új pénzalapokkal sikerült egyensúlyban tartania a mérleget, a már Barenboimmal teljesített decemberi Don Giovanni-premier sikere pedig művészileg is biztató.
Nikolaus Bachler – Bayerische Staatsoper
A müncheni Odeon tér kávézójának egykori pincére ma a bajor főváros európai hírű operájának intendánsa. Az osztrák származású, 60 esztendős színházi szaktekintély a Bécsi Ünnepi Hetek és a Volksoper intendánsaként szerzett nevet magának. Később a legfontosabb osztrák színház, a Burgtheater igazgatását bízták rá, onnan vett startot 2008-ban München felé. Még előtte azzal növelte népszerűségét, hogy meghirdette az Ingyen a színházba! akciót iskolásoknak. Münchenben a színházi szférából importált rendezőket és német énekes sztárokat (Jonas Kaufmann és Anja Harteros) is sikerült már a házhoz vonzania. Megromlott viszont a viszonya Kent Nagano fő-zeneigazgatóval, akinek a pozícióját 2013-tól az orosz Kirill Petrenko veszi át.
