A francia Le Monde kiküldött tudósítója, Heléne Bienvenu azt tapasztalta Budapesten, hogy újra szabadon lélegzik a civil szféra, miután az előző rezsim folyamatosan ócsárolta, és sorra hozta ellene az elnyomó intézkedéseket. Ám ezek a szervezetek azért éberséget tanúsítanak az új kormánnyal szemben is.
Demeter Áron az Amnesty Internationaltől úgy nyilatkozott, hogy ők óvatosan derűlátóak, mert a légkört össze sem lehet hasonlítani a korábbival. Hatalmas tehertől szabadultak meg, miután már nem minősítik őket a nemzet ellenségének.
A megkülönböztetés főleg azokat a szervezeteket sújtotta, amelyek az emberi jogok védelmével foglalkoztak és külföldről kaptak támogatást. Orbán leállította egy sor civil csoport finanszírozását, viszont öntötte a pénzt olyan NGO-kra, amelyek az ő politikai üzeneteit és ideológiáját terjesztették. Nem ritkán pont ezzel a céllal nőttek ki a földből.
A civilek így azután megtanulták, hogy össze kell tartaniuk egy mind ellenségesebb közegben. A stigma ellenére egyre népszerűbbek lettek a lakosság körében. Özönlöttek az adományok és az évek során tízezrek tüntettek mellettük, miután a hatóságok célkeresztjébe kerültek.
A Fidesz-korszak utolsó éveiben egy sor új civil szereplő bukkant fel, akik igen hevesen elítélték a hatalom szabadságellenes túlkapásait, a legfelső szintű korrupciót, valamint a gyermekvédő intézményekben tapasztalt durva bánásmódot.
A Tisza-szigetekkel Magyar Péter ügyesen összekapcsolta a párt és a civil aktivisták tevékenységét, így visszaadta a szavazópolgároknak azt a reményt, hogy lehetséges a változás, miután az ellenzék 2010 után sorra kudarcot vallott. Az összefogás meghatározó módon hozzájárult Orbán elűzéséhez, ám most az a kérdés, mi lesz ezekkel a demokratikus szerveződésekkel.
