Végre valami, ami olcsóbb lett: a tévé. Az átlagos amerikai nézői szokásokból kiindulva óránként alig 45 dollárcentbe (kereken 100 forintba) kerül az élvezet még akkor is, ha valaki évenként cseréli a lapos tévéjét. A Deloitte ezt azzal hasonlítja össze, hogy az autó, a külföldi nyaralás vagy akár egy koncert, egy sportesemény óránkénti költsége legalább 10 dollár.
A súlyosbodó gazdasági gondok ellenére is növekszik az idén a nemzetközi szórakoztatóipari piac, ám a bővülés csak a fejlődő országokban lesz látványos. A fejlett országokban a fogyasztók csupán látszólag költenek sokat technikai berendezésekre. Egy átlagos amerikai család tavaly 1200 dollárt adott ki különféle kütyükre, éves jövedelme 2,5 százalékát. Az utóbbi években egyre olcsóbbá váltak a szórakoztatóelektronikai cikkek: egy évtizeddel ezelőtt egy átlagos tévéért vagy számítógépért mai árakon 1800 dollárt kértek; ennyi pénzért most az USA-ban két nagy lapos tévét és két táblaszámítógépet lehet vásárolni.
A tévézési szokások kevesebbet változnak. A műsorok 95 százalékát a megszokott módon – élőben vagy a sugárzás után 24 órán belül – nézi a világátlagember, jóllehet rengeteg más lehetőség is adódik már. A nagy tévépiacok közül Amerikában vagy Angliában már a háztartások felében van digitális videorögzítő (ez magyarázza az előrejelzésnek azt a kitételét, hogy a műsorok egy részét kis késéssel, 24 órán belül nézik meg), és a világhálóról akár ingyen is rengeteg műsor nézhető meg vagy tölthető le. Mégis, a felmérések tanúsága szerint az emberek ebben is a szokásaik rabjai, mint ahogy a sok csatorna közül a legtöbbjük továbbra is csak pár tucatnyira kapcsol, és a műsorújságból válogat. Az internet még rá is erősít arra a hagyományra, hogy a népszerű tévéműsorokat mindenkinek illik megnéznie, aki nem akar kimaradni a társasági csevejből. Ez immár nem pusztán a munkahelyet, iskolát jelenti, a felhasználók a közösségi hálókon is ugyanazoknak a tévéműsoroknak az élményeit osztják meg egymással.
Üres órák, teli telefonok
A tévétől talán elforduló fiatalokat az okostelefonok és táblagépek terjedése édesgetheti vissza a hagyományos műsorokhoz. E gépek hordozható videolejátszóként is használhatók, annál is inkább, mert ma már 40 dollár alatt (idehaza is alig több mint 10 ezer forintért) kapható például 32 GB méretű memóriakártya, amelyen akár 10 órányi műsor elfér. A tömegközlekedés óráit így lehet például a népszerű sorozatok nézésével tölteni. Igaz, nem a telefontársaságok hasznára. Sem pénzzel, sem a hálózat kapacitásával nem lehetne bírni, ha mindenki mobiltévézne. A megoldás inkább az, hogy odahaza vagy a munkahelyen letöltik a műsorokat. Az előrejelzés szerint ez a módi belátható időn belül fölöslegessé teheti a repülőgépeken és igényesebb vonatokon az ülések háttámlájába szerelt képernyőket. Az utasok a saját eszközeik kijelzőjére merednek majd – a műsort a jármű wifihálózatáról lehetne tetszés szerint lehívni.
A tévéműsorok letöltése csak az egyik oka annak, hogy rohamosan, az előrejelzés szerint évente duplájára nő az a – főképp drótnélküli – adatforgalom, amely a világháló kikerülésével zajlik. Mióta sok lakásban van több készülék is, egyre fontosabb a zenék, videók, fotók másolása, például éppen azért, hogy a hordozható eszközökről útközben is lehessen olvasgatni, tévézni, zenét hallgatni.
A kapcsolatról főképp az eredetileg az internetelérés drótnélküli megosztására szolgáló wifihálózat gondoskodik, de várható, hogy elterjednek olyan, egyelőre kezdeti stádiumban lévő módszerek is, mint a most leginkább fülhallgatókat vagy autós kihangosítókat kiszolgáló Bluetooth tökéletesített változata vagy a szabványos számítógépes csatlakozó, az USB drótnélküli utóda. Előbb-utóbb a készülékekben a szoftver képes lesz automatikusan eldönteni, hogy a többféle drótnélküli vagy internetes kapcsolat közül melyik feladathoz melyik a legalkalmasabb.
Internetplafon
Az internet – különösen a mobilnet – kapacitásának korlátai, pontosabban bővítésének költségei miatt is érdekes, hogy a wifi mennyire tehermentesíti a fizetős internethálózatot. Folytatódik az a trend, hogy maguk a mobilszolgáltatók is a félig-meddig konkurenciának tekinthető wifire terelik a forgalom egy részét, mert erre kevésbé fizetnek rá, mint ha sokkal nagyobb kapacitású mobilhálózatot kellene fejleszteniük. Ez a folyamat elérheti azt a pontot, amikor a mobileszközökre történő wifiletöltések a mindeddig olcsó és többnyire korlátlan vezetékes internethálózatot is nagyon leterhelik. Ezért is várható, hogy gyarapodik azoknak a vezetékes szolgáltatóknak a fejlett országokban egyelőre kisebbnek mondható csoportja, amelyek plafont építenek az előfizetői csomagba.
Igaz, ha ezt a felső határt ügyesen jelölik ki, a legtöbb felhasználó nem is érzékeli. Bár erről nincsenek megbízható világméretű felmérések, valószínű, hogy a havi 250 GB-os határt legföljebb az előfizetők egy százaléka próbálná túllépni. A már ma is létező – kissé Nagy Testvér jellegű – forgalomfigyelő megoldások akár azt is lehetővé teszik, hogy ne általában az adatmennyiséget korlátozzák, hanem más megszorításokkal teremtsék meg a hálózat egyenletes kihasználtságát. Vissza lehet fogni az internetezést csúcsidőben, de akár azt is be lehet állítani, hogy elsőbbséget kapjanak az olyan, késlekedésre érzékeny felhasználások, mint a tévénézés vagy a többszemélyes játék, közben pedig várjanak a sorukra az e-mailek, amelyek kis késéssel is célba érhetnek. Mindezek a korlátozások feltehetőleg átmenetiek lesznek. Ha pár év múlva általánosabbá válnak a nagy sebességű üvegszálas kábelek, a plafonra vagy nem lesz szükség, vagy olyan magasra helyezhető, hogy szinte senki sem ütközik bele.
Kisokosok
Hódít a százdolláros okostelefon. Főképp, ha egyszerűen azt a készüléket sorolják az okos kategóriába, amelynek érintőképernyője vagy – a tekintélyes üzletember-mobilokéra hajazó – teljes billentyűzete van. A telefonméretű érintőképernyők ára az utóbbi időben évente 30 százalékkal csökken. Az előrejelzés szerint 2012-ben világszerte félmillió ilyen, vagyis (kedvezmény nélküli, bolti áron) nagyjából 20 ezer forintos vagy annál olcsóbb okostelefont fognak használni. Ezek persze nem teljesen igaziak, valahogy úgy viszonyulnak a csúcskészülékekhez, mint a pár éve népszerű kis netbook számítógépek a rendes laptopokhoz. Kisebbek, butábbak, fényképezőgépük egyszerűbb, de olcsóbbak is, és sok hétköznapi feladatot így is ellátnak.
A kisokostelefonokba még a most korszerűnek és elterjedtnek számító 3G mobilinternet sincs feltétlenül beépítve. A letöltésekhez, netezéshez a mobilinternet lassabb változatait vagy a wifikapcsolatot használhatják. Még az is lehet, hogy egyszerűbb operációs rendszerükhöz nem tölthetők le tetszés szerinti alkalmazások, be kell érni azokkal, amelyeket gyárilag telepítettek rájuk. Mindezért a szó szoros értelmében nem nagy ár, hogy szinte ingyen kaphatók a mobil-előfizetés mellé. A szóban forgó modelleknek nagy piacuk – számítógépek híján akár internetterjesztési szerepük is – lehet a fejlődő országokban. A fejlett országokban is szép számmal lehetnek vásárlóik a szerényebb jövedelműek körében, és olyan országokban is hódíthatnak, amelyekben a telefontársaságok nem adnak árengedményes készülékeket az előfizetések mellé. Az egyszerűbb telefonok létjogosultsága egyébként sem vitatható. A kispénzű felhasználók szempontjából Magyarországon sem elsődleges például a 3G mobilinternet: egyelőre drága is, és az akkumulátorokat is hamar leszívja – magyarázza Antal Lajos, a Deloitte Zrt. informatikai biztonsági és adatvédelmi üzletágának vezetője. Magyarországon amúgy is viszonylag sokba kerül a mobilozás, már csak azért is, mert kisebb piacon viszonylag magasabbak a szolgáltatók költségei (és ezen az aránytalanságon bizonyára nem javít a telefontársaságokra is kivetett különadó).
2012 sikerkészüléke változatlanul a táblagép. A tablet komputerek 5 százaléka már másodkészülékként kerül a háztartásokba. Ha ez valóban így alakul, akkor a tablet a legtöbb korábbi műszaki cikket lekörözi. Az autó, a vezetékes telefon, a rádió vagy a tévé esetében évtizedekig tartott, amíg a másodkészülékek aránya elérte az 5 százalékot, a személyi számítógép és a mobiltelefon esetében is több mint tíz év volt ez az idő. A másodkészülékek többsége az elsőnél kisebb méretű és tudású, munkára kevésbé alkalmas, de cserébe még könnyebben hordozható eszköz lesz, segítve például e-könyvek olvasását, e-mailek intézését, fényképek mutogatását úton-útfélen.
Mellélőhetnek
Alaposan átalakul 2012-ben a reklámpiac, a leggyorsabban az online márkaépítés (branding) erősödik majd. A márkák imázsát javítani hivatott módszer eddig csak másodlagos fontosságú volt az online világában, mert ellenőrzési lehetőség híján a reklámozók attól tartottak, hogy az általuk nagyra értékelt név nem megfelelő társaságban jelenik meg. Egy új technológia, a Real Time Bidding (RTB) bevezetésével megszűnt ez a probléma. Az internetes márkaépítés az idén várhatóan ötven százalékkal bővül, és a forgalom eléri a 20 milliárd dollárt, miközben a reklámkiadások világszerte csak öt százalékkal nőnek.
A televízióban a vártnál lassabban terjednek majd a célzott hirdetések: az elektronikus médiában évente elköltött 227 milliárdból csak kevesebb mint 200 millió jut erre az idén. Évek óta szó van ugyan róla, hogy újfajta technikákkal szinte személyre szabott reklámokat lehet a tévéképernyőkre varázsolni, de ez még mindig sokba kerül. Az igazán célzott reklámokra azért sincs igazán nagy kereslet, mert a hirdetők már most is szűrik a közönséget, mégpedig teljesen hagyományos módon: a termékeket olyan tévéműsorokban reklámozzák, amelyeket elsősorban az elérni szándékozott rétegek néznek. Egyelőre az is értelmetlenné teszi a célzás erőltetését, hogy a tévézés változatlanul családi tevékenység, márpedig ha többen nézik egyszerre ugyanazt a műsort és reklámot, akkor a nézők egy részénél szükségképpen mellélőnek.
Üzletimodell-váltás várható a közösségi oldalakon ajánlott játékok piacán: míg 2008 és 2010 között hússzorosára nőtt a forgalom, az idén legfeljebb húszszázalékos bővülés várható. Ahogyan csöndesedik a pénzeső, az iparág fokozatosan több hirdetést helyez el, és szakít a „freemium” játékokkal, ahol a kezdeti időszak ingyenes (free), ám az igazi játékélményhez fizetős (premium) elemek megvásárlására van szükség. Az ok az, hogy már alig nő az online játékba bekapcsolódók száma, ráadásul továbbra is csak a belépők három százaléka hajlandó pénzt áldozni olyan pluszszolgáltatásokért, mint a játék menetét föllendítő virtuális eszközök vagy a játékosok erejének megsokszorozása. Magyarországon aligha működik a fizetős játékokra épülő piaci modell – véli Antal, aki szerint itt most nincs erre fizetőképes kereslet.
Magyarországon viszont az idén is tart még az online-kupon-iparág fellendülése, miközben a legfejlettebb országokban már hanyatlik ez a hirdetési mód. A nemzetközi kuponüzlet azért fullad ki, mert a cégek attól tartanak, hogy a sok árengedmény hatására a fogyasztók hozzászoknak a kedvezményekhez. Az üzletág azonban jó ideig nem tűnik el teljesen: a piacra lépő közvetítők beruházási költsége minimális, és mindig lesznek olyan kis és közepes méretű cégek, amelyeknek nincs erejük drágább reklámra.
A válság érintése
Az NFC-technológiát (a leolvasóhoz érintendő vagy közelítendő parányi rádiós adó-vevőt, HVG, 2011. december 17.) alkalmazó berendezések terjedése sem követi Magyarországon a globális trendeket. Világszerte 200 millió ilyen kis készülék talál gazdára – ez százszázalékos növekedést jelent 2011-hez képest –, de „a magyarok még mindig bizalmatlanul néznek erre a technológiára, ahogyan a bankkártyák használata is nagyon lassan kezdett elterjedni, bár most már megjelent az NFC-technológiájú PayPass-kártya is” – magyarázza Antal. Szerinte az is gondot okoz, hogy ha a mobiltelefon sim kártyájára helyezik el az NFC-jeladót, akkor üzleti vita keletkezhet a mobilszolgáltatók és az NFC-üzletet kezelő bankok között. Bár becslések szerint az NFC-s fizetések összértéke 2014-re eléri az 50 milliárd dollárt, az új módszer terjedését akadályozza, hogy a kiskereskedők nem szívesen áldoznak a ma még nem NFC-képes bankkártyás pénztárgépeik lecserélésére.
Magyarországon már csak azért sem várható az NFC gyors terjedése, amiért az egész számítástechnikai iparban általában megtorpanás fenyeget: a súlyos pénzügyi gondok miatt. A cégek megkurtított költségvetésből próbálják fenntartani szolgáltatásuk színvonalát, ám ahogy fogy a pénz, úgy csökkennek a tartalékok. Antal szerint a nagyobb cégek bedőlésétől jelenleg nem kell tartani, inkább a kis és közepes fejlesztők, szolgáltatók vannak csődközeli helyzetben. „Ha ilyen cégek esetleg tömegesen mennének tönkre, az viszont már komoly gondokat jelentene, hiszen a pótlásuk jelentős többletkiadást okozna a szolgáltatásokat megvásárló nagy cégeknek” – magyarázza Antal. A magyar számítástechnikai szektorra leselkedő másik veszély az elvándorlás: az USA-ban és Nyugat-Európában szakemberhiány van, és az itthoninál jóval magasabb fizetések miatt csábító ott próbálkozni azoknak, akik az ebben az iparágban szükséges, külföldön is könnyen alkalmazható szaktudás birtokában vannak.
