HVG, 2015. április 11.
Magyary Zoltánnak megadatott az a lehetőség, hogy a gyakorlat és az elmélet oldaláról egyaránt vizsgálhassa a magyar közigazgatást. Valószínűleg ezért oly kortalan és eredeti az életműve, hiszen a felvetett problémákat első kézből, saját munkája során tapasztalta meg. Fokozatosan bontakozott ki tudományos életműve, amelyen belül – több idegen nyelvet magas szinten beszélve – külön hangsúlyt kapott a nemzetközi összehasonlítás. A kort, amelyben élt és alkotott, nem ő választotta meg, viszont a munkáira jellemző alapossággal igyekezett vizsgálni a különböző közigazgatási rendszereket, és adaptálni, továbbfejleszteni egyes elemeiket Magyarországon. Bár a cikkben Bethlen Istvánt említették, Magyary köztisztviselői pályájának jelentős része Klebelsberg Kunóhoz kötődik. Magyary egyediségét többek között gyakorlatorientáltsága adja: ő közszolgából lett elméleti szakember, s egyetemi állásából a tehetsége, valamint az általa felfedezett tanítványok révén rövid idő alatt önálló intézmény: a Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet bontakozott ki. Magyarynak még abban a rendkívül hektikus időszakban is megadatott a lehetőség, hogy tudását rendszerezze és továbbadja: a Magyary-iskola hatása máig érezhető a közigazgatás-tudományban. Magyary tudós volt és szakember, akiről nem csupán programot, de közigazgatási ösztöndíjat és szakmai elismerést is elneveztek. Életművét csak az utóbbi években kezdték újra feldolgozni és hasznosítani. Természetesen egy-egy mondat e szerteágazó munkásságból is kiragadható valaminek az alátámasztására vagy cáfolatára. A mű egésze alapján azonban egyértelmű: a tudós egész életében a lényegre, s nem a gyorsan változó felszínre összpontosított.
DOMANICZKY ENDRE
(GYÁL)
