HVG, 2015. május 2.
Menekülteket? Ide? Ne má'! – legyenek puszta életüket okkal mentők, vagy „gazdaságiak”. Ez ügyben remél – nyilván nagy többségű elutasító választ – a nemzeti konzultáció. Akár Habonytól származik ez az ötlet, akár nem: beválhat. Elsősorban azért, mert a napi megélhetésért keservesen küszködők minden idetelepült idegenben saját érvényesülésük veszélyeztetését látják, és eközben még saját fajtájukkal sem igazán szolidárisak, a romákról nem is beszélve. A Biblia írja: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám (Mt 25,35–36.).” Vajon azok tekintete milyen gyakran időzik el ezen az evangéliumi elváráson, akik minden lehetséges alkalommal itt kereszténységről beszélnek?! Elsősorban Balog Zoltánra és Semjén Zsoltra gondolok, de Orbánra és Lázárra is. És amíg az ide nemkívánatosakkal így bánnak, addig a lyukóvölgyi kilakoltatottak Kanadába költözése elé nem tornyosul hazai akadály. Kanada közismerten humánus befogadói gyakorlata néha megbicsaklik, de jobbára folyamatos. Itt a ki nem mondott hozzáállás: hadd hulljon a férgese! A meg már kimondott: akinek nincs semmije, az annyit is ér! És ami itt történik, az a magát most szalonképesíteni törekvő Jobbik „üdvtanának” plagizálása.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
