HVG, 2015. április 25.
Engedjék meg, hogy néhány adalékkal szolgáljak apám, Dobozy Imre életéből, hiszen cikkükben feltételezésként arról írnak, hogy ő 1945 előtt a szélsőjobboldalon vállalt szerepet. Ő akkor a Hitelbank tisztviselője volt, hamarosan céges kocsival intézte a bank ügyeit, legtöbbször a szlovákiai Lévára, az ottani bankfiókba járt át. Polgári életszínvonalon élt, ami kizárta, hogy a szélsőjobboldali eszmék hívévé váljon. Közben a Nyugattól kezdve sok lap közölte verseit és novelláit, kizárólag olyan lapok, amelyek nem voltak vevők a nyilas eszmékre. A zsidókhoz fűződő viszonyát jellemzi, hogy legjobb barátja Eisvogel István tejüzem-tulajdonos volt. Ő a szomszéd utcában lakott, szintén zsidó feleségével, akit a nyilasok letartóztattak Pesten, mert nem volt nála igazolvány, és nem volt rajta a sárga csillag, s az Andrássy út 60.-ba vitték. Apám az anyám igazolványával mint a saját feleségét hozta ki onnan őt, majd az oroszok bejöveteléig nálunk húzták meg magukat. (Később, már az ötvenes években, Amerikából kifejezték hálájukat családunknak.) 1945-ben a kisnyilasok tömegével kerültek be az MKP-ba, de járási titkári, majd – jóval később – központi bizottsági tagságig nem vitték, mint az apám. Amikor 1944-ben apám megkapta a behívóját, többször átjavította rajta a dátumot, majd néhány barátjával, leventepuskákkal felszerelve, az érdi szőlők présházaiban rejtőzködtek. Az oroszok megérkezésekor apámat rögtön az új demokratikus rendőrség parancsnokának kérték fel. (Minderről a Más kézben a fegyver című regényében olvashatunk.) Ebbéli minőségében a marhavagonokról sok olyan svábot szedett le az érdi vasútállomáson, akik nem a Volksbundnak, hanem a Hűség a Hazához szervezetnek voltak a tagjai. Három hónap rendőrkapitánykodás után a Magyar Kommunista Párt Budakörnyéki járási párttitkára lett 1947-ig, s az országban a legjobb választási eredményt érték el. Még abban az évben került a Szabad Földhöz, 1948-ban a Szabad Néphez, 1959-ben Kossuth-díjat kapott, s az Írószövetség főtitkára, majd 1961-ben az Élet és Irodalom főszerkesztője lett.
Méray Tibort idézik forrásként apám szélsőjobboldaliságára. Méray, de különösen Gimes Miklós, a Szabad Nép újságírói gyakori vendégek voltak nálunk. Nem pusztán munkatársi, hanem szoros baráti viszony fűzte őket össze, különösen Gimessel, akinek 1958-as kivégzése megrendítette apámat. Méray és Gimes is zsidók voltak, biztos vagyok benne, hogy nem barátkoztak volna egy volt szélsőjobboldalival.
DOBOZY IMRE
(BUDAPEST)
