HVG, 2015. június 6.
Egyik húgom Alzheimer-kóros lett. Fiatalabb húgomnak, ismerőse tanácsára, sikerült őt a kiskőrösi Baptista Szeretetotthonban elhelyeznie. Ahol gondozásáért nem kértek tetemes összegű belépőt, csupán – csekély – nyugdíjára tartottak igényt. Itt leírhatatlan az a példás, figyelmes és fáradságos bánásmód, amelyben testvéremet – és a többi súlyos beteget – az ápolók részesítették. Ez csak egy kiragadott, apró történet a baptisták minden elismerést megérdemlő hazai és nemzetközi karitatív buzgalmából. Szenczy elnök úr kevesli a tevékenységükről számot adó „médiafelületet”. Nos, valóban, csak akkor említik a baptistákat, ha valami távoli válságövezetben nyújtanak segítséget, holott munkájuk 95 százalékát Magyarországon végzik. Még valamit a vízbe merítéses keresztelésről. Ezt a Keresztelő Jánosra visszavezetett eljárást nemcsak ők, hanem a Jehova tanúi és a nazarénusok is alkalmazzák, mondván, így az egész, addig bűnös test a keresztségben megtisztíttatik. És csak a hitét már megvallani képes felnőttet érdemesítik erre. Apám, anyám nazarénus volt. És most földig hajolok a baptisták előtt is.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
