HVG, 2015. június 20.
Valószínűleg kevesen tudják, hogy az újkori olimpiák hőskorában Magyarország két alkalommal is közel került a kandidáláshoz. Először éppen az 1896-os játékok helyszínének kijelölésekor, ugyanis a feszült görög belpolitikai helyzet (már akkor is!) miatt a mozgalmat megalapító Pierre Coubertin az első olimpia budapesti megrendezését fontolgatta. A millenniumi ünnepségekhez kapcsolható rendezvény ötletével Kemény Ferenc, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagja megkereste Eötvös Loránd kultuszminisztert, aki azonban időközben megvált a poszttól, így az ügy hamvába holt. A második esély komolyabbnak látszott: a NOB 1914. júniusi párizsi közgyűlésén elvi döntés született, hogy ha Budapest pályázik az 1920-as játékokra, övé az elsőség – bár Antwerpen is kandidált. A Magyar Olimpiai Bizottság 1914. július 14-ei ülésén ennek jegyében tervezték a pályázat elkészítését – aztán két hét múlva kitört a világháború. Magyarországot mint vesztes felet az antwerpeni olimpiára meg sem hívták.
BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR
(BUDAPEST)
