HVG, 2015. november 28.
A Ténytár alapjául szolgáló (korántsem felhasználóbarát) statisztikában egyes levéltárak több telephelyre vagy osztályra bontva szerepelnek. Így történhetett, hogy kimaradt a szövegből az ország legnagyobb levéltára, az Országos Levéltár, vagy a Szegeden székelő, ám öt telephely adatait közlő Csongrád Megyei Levéltár. Ha a levéltárak kihasználtságára vagyunk kíváncsiak, feltétlenül érdemes az ügyfelek mellett a kutatók számát is figyelembe venni, hiszen a két kategória között lényegében annyi a különbség, hogy az egyik levélben vagy telefonon, a másik személyesen keres adatokat. Helyes tehát, hogy összeállításuk a „kutató és érdeklődő” vagy a „kutató és külső ügyfél” fordulatokkal él, ehhez képest megtévesztő azonban, hogy mégis csak az ügyfelek számát adja meg. A Ténytár címadó állításával szemben a kilencvenből mindössze egyetlen olyan levéltár van, amely „a múlt évben egyetlen külső ügyfelet vagy kutatót sem fogadott”. Cikkük lényegében az elefántcsonttoronyba zárkózó, szürke könyökvédős levéltáros XIX. századi képét vetíti át a XXI. századba. Kár.
VASS GERGELY
(BUDAPEST)
A címben megjelölt Nyitott levéltárak rendezvénysorozatot a levéltárosszakma kezdeményezte, és a Magyar Levéltárosok Egyesülete szervezi a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozásával. A hozzánk forduló ügyfelek nem történeti kutatásokat folytatnak, hanem ügyes-bajos dolgaik (munkaviszony, tanulmányi viszony igazolása, családi vonatkozású hagyatéki ügyek, végrendeletek, átalakítási, felújítási munkálatokhoz szükséges épülettervek, hadigondozási iratok másolatának beszerzése, vagy még az 1990-es évek első felében a kárpótlási ügyek dokumentálása végett) elintézése kapcsán kerülnek velünk, az ügyfélszolgálatainkkal kapcsolatba. A HVG szerzője őket véli levéltárhasználóknak, egybemosva a kutatókkal. A kutatók a termeinkben kutatják az általunk őrzött iratokat tudományos vagy egyéb, például családfakutatási céllal, a levéltárak alapjában véve az ő igényeiket igyekeznek kielégíteni. Márpedig a kutatók száma a legtöbb levéltárban meghaladja az ügyfelekét (persze néhány intézményben ez fordított, például a Közjegyzői Levéltárban, a Hadtörténelmi Levéltárban, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában). A cikk fő állításával szemben nincs olyan valóban működő levéltár, ahol ne fordulna meg legalább kutató! Példának okáért Budapest Főváros Levéltára 2014-ben 1207 iktatott ügyfeles megkeresést intézett (ennyi ügyfél jött be a levéltárba), ugyanakkor a kutatótermet 2734 kutató kereste fel 5921 alkalommal. (2006-ban 863, 2008-ban 1905, 2010-ben 2316 kutató volt a főváros levéltárában, azaz nyolc év alatt megháromszorozódott a kutatók száma!) A kiadott másolatokról: a statisztikában idézett adat az ügyfelek kérésére kiadott másolatok száma, a kutatók által rendelt másolatok ezek számát általában lényegesen meghaladja (például a BFL esetében 5155 ügyfeles és 7675 kutatói másolat készült 2014-ben), még úgy is, hogy számos levéltárban engedélyezett saját fényképezőgép használata, a kutatók által készített felvételek száma pedig nem kerül be semmilyen statisztikába. Az interneten a mi anyagainkat szabadon kutató napi 2-3 ezer felhasználót már nem is említem.
KENYERES ISTVÁN
FŐIGAZGATÓ, BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA (BUDAPEST)
