Aki az elmúlt években egyszer is látta Iványi Gábort – tévében, élőben – pontosan fel tudja idézni a lelkész törékeny alakját. Követőiről, szimpatizánsairól sem gondolnám, hogy bárkinek az „erőszak” szó ugrana be. Igaz, hogy amikor 2022 februárjában a hatóságok látványos házkutatást tartottak a metodista lelkész irodájánál, tumultuózus jelentek alakultak ki a Dankó utcai székház lépcsőházában, de, hogy az intézkedő közeg testi épsége akár egy pillanatra is veszélybe került volna, költői túlzás.
Nem volna illő és méltányos egy bírósági döntést kritizálni, de legalábbis furcsa, amikor azt olvasom a lelkész és vádlott-társai ellen – több éve húzódó – perben eljáró bíróság minapi közleményében, hogy indokoltnak látták a tanúként beidézett pénzügyőrök kérését, hogy ne kelljen személyesen megjelenniük a tárgyaláson. A szembesítés ugyanis traumatizálná őket (az életük, testi épségük, egészségük, magánélethez fűződő joguk közvetlen veszélynek lenne kitéve), ezért október 1-re tervezett tárgyalás helyett távmeghallgatás lesz, éspedig 2027. január 12-én.
Egy minden tekintetben (politikai) koncepciós eljárásnak vagyunk, jó rég óta, a tanúi. Mint azt a hatóság elleni erőszakkal vádolt lelkész a „Beszélgetések Iványi Gáborral – Szószóló a hatalommal szemben” címmel a HVG Kiadó gondozásában megjelent interjúkötetben részletesen e sorok írójának is elmesélte, az ominózus napon annyi történt, hogy – miután engedélyt kapott rá – megindult az irodája felé. Egyetlen bűne az volt, hogy előtte még odaszólt a körülötte állóknak, hogy ha netán menet közben elakadna, akkor „nyugodtan taszítsatok rajtam egyet”.
