HVG, 2015. november 28.
A kardiológusokat a stroke-ügyben nem a szakmaféltés, hanem a betegféltés vezeti. Ellentétben az infarktussal, ez 90 százalékban diagnosztikai, esélylatolgatási kérdés, és nem pusztán könnyen elsajátítható technika. Tíz akut koronáriaintervenció között csinálni egy stroke-embolectomiát (agyi vérrög eltávolítását), technikailag is kétséges, még ha valaki egyébként is beletanult. Ezzel a módszerrel sokat lehet ártani, súlyosbítani is a beteg és családja helyzetén. A kardiológusok jó szándékát nem kérdőjelezhetjük meg, de itt találó a pokolba vezető út hasonlat is. Ezekkel a betegekkel az a baj, hogy az úgynevezett időablak egyáltalán nem egyértelmű, még akkor sem, ha a család egyébként még épnek látta a beteget. A legutóbbi betegünk hajnalban kiment a WC-re, de reggel fél 8-kor már manifeszt agyinfarktusa volt látható a CT-n, vagyis pisilni tudott, de a jobb keze már biztosan nem mozgott, és nem tudott beszélni sem. De ezt a beteg félálomban nem élte meg, beszélnie nem kellett, a botorkálás meg nem volt feltűnő. Ha valaki az ilyen beteget a háromórás időablakra tekintettel vérrögoldó gyógyszerrel kezeli, vagy eltávolítja a vérrögöt, könnyen lehet, hogy a kis kiterjedésű, jól rehabilitálható lágyulásból vérzést csinál, ami feltehetően sokkal súlyosabb állapotba sodorja a beteget. Egy neuroradiológus a vizsgálatai eredményének jobban hisz, mint a hozzátartozóknak, így ezeket a csapdákat el tudja kerülni. De egy kardiológus, aki nem leletez CT- és MR-vizsgálatokat naponta, és nincs ideje a diagnosztika fejlődését követni napról napra, az könnyen belesétál a csapdába. Ennek az apró különbségnek az ára egy beteg esetében is tízmilliókban mérhető népegészségügyi szinten, s kimondhatatlan a beteg családja számára. Az invazív kardiológia pedig egyszemélyes show, legtöbbször nincs a közelben stroke-neurológus, neuroradiológus, mert az infarktus ellátásához nincs szükség senki másra. Az invazív kardiológusok diagnosztizálják és kezelik is a betegeiket. Ez így van rendjén, de a stroke-ellátásban ez abszolút nem fog menni, illetve csak tragikus következményekkel. Ez nagyon nehéz csapatmunka, ami kiválóan képzett és csak ezzel foglalkozó orvosi teameket kíván. Amennyiben a helyszínen nincs intervenciós neuroradiológus, de a többi szereplő adott, úgy el tudom képzelni, hogy kardiológus is végezhessen ilyen beavatkozásokat, amennyiben a licencet megszerzi. De a licenccel nem lehet megspórolni a másik két oldalt. Önállóan, radiológus és neurológus háttér nélkül ez a módszer még a legjobb intervenciós kardiológiai központokban is halálra van ítélve.
LÁZÁR ISTVÁN
INTERVENCIÓS RADIOLÓGUS (MISKOLC)
