Az utcákat szemét borítja, az egyik romos ház falára asesino (gyilkos) feliratot pingáltak. Ha a környék rivális bandái lövöldözni kezdenek, a kóbor kutyák a kiégett autók roncsai alatt, a gyerekek a Szeplőtelen Szűz templomában keresnek menedéket. Buenos Aires érsekeként Jorge Mario Bergoglio minden évben szakított időt arra, hogy metróra, majd villamosra szállva, az utolsó métereket gyalog megtéve felkeresse az argentin főváros mellett fekvő Mariano Acosta nyomornegyedét. A nyugdíjkérelmének vatikáni elbírálására váró bíboros aligha gondolta volna, hogy innen is vezethet út Rómába. Márpedig a konklávé 2013-ban váratlanul a 76 éves főpapot választotta pápának, az első jezsuitát, az elsőt az amerikai kontinensről, és közel 1300 év után az első nem európait.
A Buenos Airesben olasz bevándorlók első gyermekeként született Bergoglio nem csak származása miatt tér el azonban főként teológus elődjeitől a katolikus egyház élén. A szigorú katolikus szabályok szerint nevelkedett, de saját bevallása szerint a Kommunista Párt publikációit is olvasgató fiatalember vegyésztechnikusként végzett, majd dolgozott bárpultosként és kidobóemberként. Egy fertőzés következtében 21 évesen elvesztette majdnem az egész jobb tüdejét; egy évre rá „megvilágosodott”, és a papi hivatást választotta, a jezsuita rendhez csatlakozott. Bár egyszer egy lány miatt majdnem felhagyott a papi karrierrel, folytatta tanulmányait, és 1969-ben felszentelték. Tanult Chilében, Spanyolországban, Németországban, közben jezsuita iskolákban és egyetemeken tanított irodalmat, filozófiát, pszichológiát és teológiát, rektorként pedig vezette azt a jezsuita szemináriumot, ahová maga is járt.
Miután 1998-ban Buenos Aires érsekévé nevezték ki, szélesebb körben is ismertté vált a takarékossága és a puritánsága. Az érseki rezidencia helyett szerény lakásban lakott, saját magának főzött, és busszal közlekedett. Bergoglio a profán örömöket nem utasítja el, szereti a futballt – kedvenc csapata a szülőhelyén, Buenos Aires Flores negyedében működő San Lorenzo de Almagro, az argentin foci öt nagy klubjának egyike –, Tita Merello argentin színésznő rajongója, odavan a tangóért és az argentin–uruguayi népzenéért, a milongáért. A népből érkezett főpap Latin-Amerikában és a Vatikán egyes köreiben „igazi sztárrá” avanzsált, aki egyszerre testesíti meg a jezsuiták felkészültségét, valamint a latin-amerikai katolicizmus társadalmi igazságosság és szegények sorsa iránti fogékonyságát.
Bergogliót 2001-ben bíborossá avatták, és II. János Pál 2005-ös halála után már a pápaesélyesek – az olasz zsargonban papabili – között tartották számon. Bíborostársai – konzervatívok és liberálisok egyaránt – már akkor is úgy vélték, Buenos Aires érsekében megvan a tűz, az intelligencia, a lelkipásztori elkötelezettség, hogy vezesse az egyházat. Állítólag a konklávé utolsó szavazási körében Bergoglio és a később megválasztott XVI. Benedek maradt állva, de az argentin főpap az egység nevében arra kérte híveit, hogy a német bíborosra adják voksaikat. A papok szexuális visszaélései és a vatikáni korrupció kapcsán kipattant botrányok súlya miatt 2013-ban lemondott XVI. Benedek utódesélyesei között azonban már nem szerepelt, így katolikus körökben is meglepetést keltett, hogy végül őt választották pápának.
Ferenc – aki a XIII. századi assisi szent után választott uralkodói nevet – kétségtelenül a szegények szószólója, a kapitalista rend hiányosságainak kíméletlen bírálója. Annak a világrendnek az elítélője, amelyben – mint mondta – hírnek számít, ha két százalékkal csökken a tőzsde, de az nem, ha meghal egy hajléktalan. A vatikáni Szent Péter-bazilika előtt a hívekkel közvetlenül elbeszélgető, a rászorultakon segítő pápa másik komoly üzenete az irgalom. Míg elődjei az egyházat a katolikus életmód bástyájának tekintették, ő a megbocsátás hangjának és arcának. Elődeinél semmivel sem kevésbé ortodox: ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát, a fogamzásgátlást, a cölibátus eltörlését. De az ítélkezés helyett az irgalomra helyezi a hangsúlyt, bírálva azokat a papokat, akik nem keresztelnek meg házasságon kívül született gyermekeket, akik nem áldoztatnak elvált hívőket, akik kirekesztik a nyájból az egyébként istent kereső homoszexuálisokat. „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?” – hangoztatja, hozzátéve, hogy a katolikus rítus egyik legfontosabb eleme, az áldozás nem a tökéletesek jutalma, hanem a gyengék gyógyszere és tápláléka.
Kiváló szervezőnek bizonyulva hozzáfogott a Szentszék átszervezéséhez, a piszkos ügyeiről elhíresült vatikáni bank megreformálásához, szinódust hívott össze a családról, közös fellépést sürgetett az éghajlatváltozás ellen, és szót emelt a fenntartható fejlődésért. Igazi diplomataként hozzájárult az amerikai–kubai kapcsolatok javításához, és első afrikai útján hitet tett a keresztények és a muszlimok testvéri szeretete mellett.
A december 17-én a 79. születésnapját ünneplő pápa nem az egyházfők hivatalos rezidenciájába költözött, hanem az egyik vendéglakosztályt foglalta el, ezzel is hirdetve a szerénységet. Egy általános hétköznapon – amikor nem hagyja el a Vatikánt – hajnali 4 és 5 között kel, saját maga veti be az ágyát, majd imádkozik. Nem ritka, hogy már reggel 6-kor telefonál, majd reggelizik, és 10-ig az íróasztalánál dolgozik, elengedhetetlen kellékként ott tartva a régi imakönyvét és abban őrzött, pappá szentelése alkalmából a nagymamájától kapott levelet. Délig fogadja a titkárait, a bíborosokat, érsekeket, papokat, laikus embereket, az ebéd után fél óra sziesztát enged magának. Délután még hat óra munka következik, és az esti imát követően, 10-kor lefekszik. Ha utazik, fekete bőrtáskáját mindig magával viszi, és bal kezében maga cipeli. „Nem az atombomba kódja van benne – válaszolta a kíváncsiskodó újságíróknak –, hanem egy borotva, egy határidőnapló, egy könyv és a viseltes breviárium.”
A spanyol mellett olaszul, angolul, németül, franciául és portugálul folyékonyan beszélő pápa szabad ember – vélik ismerői –, aki hű maradt önmagához és a legfontosabb katolikus üzenetekhez. „Úgy érzem, 4-5 évig tart majd a pápaságom, ebből kettő már letelt” – mondta nemrég, talán utalva szóbeszéddé vált betegségére. De bármeddig ül is Szent Péter trónján, december 8-ától meghirdette a könyörület évét, szinkronban állandó tanításával: a kegyelem az ítélet felett áll.
