HVG, 2016. január 2.
Több olyan elvált anyával beszéltem, aki közös felügyeletben állapodott meg a gyermeke apjával, mivel úgy gondolta, hogy egyidejűleg képtelen lenne megbirkózni a gyermekneveléssel és a munkában való helytállással. Lapjukban is olvasható, hogy a volt kormányszóvivőnek – egyedülállóként – szintén döntenie kellett a kettő közt. Többen arról számoltak be, hogy lelkiismereti problémát okozott számukra, hogy a többi nő, illetve anya számonkérően kérdezte tőlük, miért mondtak le gyermekükről. Miért érzi úgy a társadalom, hogy egy nő lemond a gyermekéről, ha a vele kapcsolatos feladatokat megosztja a gyermek apjával? Sokkal kedvezőbb lenne, ha azt mondhatnák, ez a törvény, és senki sem kérdőjelezné meg őket anyaságukban. Sajnos sem a kormány, sem a jogszabályalkotók és jogszabály-alkalmazók nem veszik figyelembe a nők érdekét, hogy a gyermeknevelésen kívül is karriert futhassanak be. Egy versenyszférában tevékenykedő cég sohasem fog annyit fizetni egy olyan embernek, aki a 8 óra munka mellett még folyamatos 16 órás „műszakot húz le” a gyermekével. Amíg sok munkahely tiltja például a másodállást, a gyermeknevelést nyilván nem tilthatja meg, de értékelni fogja a felvételi eljárása és a bér megállapítása során. A cégek is jól tudják, hogy a házasságok 70 százaléka válással végződik, és 95 százalékban az anya neveli tovább a gyermeket. Felelőtlen is lenne az a vállalkozás, amely ezt nem venné figyelembe. Ezért van az – miként cikkükben is írják –, hogy még a hazai legnagyobb 20 bankban is csak ötöde a vezetőnők száma a férfiakénak. Pedig ugyanezen bankok más országokban nem így járnak el. Szembeötlő, hogy épp azokban az országokban lehet több nőnek sikeres a karrierje, ahol a jogszabályok elsődlegesen a közös gondoskodást, gyermeknevelést helyezik előtérbe. Ebből az aspektusból sehol sem látom, hogy vizsgálnák a nők hátrányos megkülönböztetését, pedig a gyakorlati példák ezt is indokolnák. Sajnos a nagytiszteletű Vékás professzor úr is saját tapasztalatai, és nem a kor elvárásai alapján nyilatkozhatott akképp, hogy „a magyarországi szülők nincsenek a közös szülői felügyeletre felkészülve, úgysem tudnak semmiben megegyezni”. De hát persze hogy csak ilyenekkel találkozott, hiszen a bíróságokra csak a vitás ügyek kerülnek. A nők elsődleges érdeke a bírósági gyakorlat olyan változása lenne, hogy egy válás után is mindkét félnek nevelnie kelljen a közös gyermeket, ha annak feltételei fennállnak.
ADAMECZ ZOLTÁN
(VESZPRÉM)
