Angela Merkel német kancellárt csendes kompromisszumkereséséért, Margaret Thatcher néhai brit miniszterelnököt pedig sokoldalúságáért és erejéért tekinti példaképének az 59 éves Caj Ing-ven, Tajvan nagy többséggel megválasztott elnöke. Amikor május 20-án hivatalba lép, ő lesz a politikában még mindig férfidominanciájú Délkelet-Ázsiában – Pak Gjun Hje dél-koreai államfő után – a második nő, aki elnök lett. Caj nemcsak Tajvan irányítói posztját szerezte meg a szigetet a kínai polgárháború 1949-es vége óta a 2000–2008 közti időszak kivételével vezető nacionalista Kuomintangtól, Demokratikus Haladó Pártja (DPP) ezúttal a törvényhozásban is egyedül szerzett abszolút többséget. A korábban Tajvan függetlensége – amit a népi Kína hadüzenetnek tekintene – mellett érvelő DPP már meg is kapta az első figyelmeztetést Pekingből, ám Caj egész életútja azt diktálja, hogy a sziget és a szárazföld viszonyához pragmatikusan áll majd hozzá. Méltatói nem mulasztják el megemlíteni, hogy a kínai világban a legmagasabb rangú nő lesz, hiszen a Kínai Kommunista Párt politikai bizottságának állandó bizottságában még soha nem volt nő, és a történelem is egyetlen kínai császárnőről tud – Vu Cö-tien 624–705 között élt.
Tajvan történetének első elnöknője 1956-ban a fővárosban, Tajpejben született, de a családja a sziget déli részéről származik, és a felmenői között vannak a hakka kisebbséghez és az őslakosokhoz tartozók is. Apja tehetős vállalkozó volt, aki azt kérte kilencedik gyerekként született lányától, hogy jogász legyen. A szófogadó Caj így előbb a Tajvani Nemzeti Egyetemen kapott diplomát, amit az USA New York államában található Cornell Egyetemen fejelt meg mesterfokozattal. A London School of Economics jogi karán szerzett PhD-t, s a brit fővárosban nemcsak a hatalma csúcsán álló Thatcher bűvkörébe került, de tökéletesre csiszolta angoltudását is. Kínai nyelven viszont jobban beszéli a népi Kínában megszokott mandarint, mint a tajvani dialektust.
Hazaérkezve tanítani kezdett, és akkurátus professzori stílusát az után is megőrizte, hogy beszippantotta a politika. Li Teng-huj akkori nacionalista tajvani elnök 1993-ban kérte fel, hogy legyen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagságáért folytatott – végül sikeres – kampány tanácsadója. Caj 1999-ben már a nemzetbiztonsági tanács szakértőjeként dolgozott, és fontos szerepet játszott a Tajvan és Kína kapcsolatát egyfajta „államközi” alapokra helyező politika kialakításában, ami Peking súlyos neheztelését váltotta ki. Pártokfölöttiségét mutatja, hogy a 2000-ben a DPP színeiben elnökké választott Csen Suj-pian a népi Kínával folytatott kapcsolatot felügyelő bizottság miniszteri rangú vezetőjévé nevezte ki. A poszton nemcsak az első nő, de a legfiatalabb is volt. 2004-ben lépett be a DPP-be, és előbb parlamenti képviselő, majd 2006–2007-ben miniszterelnök-helyettes lett.
Amikor a később korrupció miatt börtönbe zárt Csen Suj-pian második mandátumának 2008-as lejártával, majd a párt súlyos vereségével a DPP a szétesés szélére került, tagjai Cajt választották elnökükké. A pártot összerázta ugyan, ám a politikai siker elkerülte. 2010-ben a Tajpejt körülvevő New Taipei City polgármesterválasztásán a Kuomintang színeiben legyőzte őt Eric Chu – akit a mostani elnökválasztáson tönkrevert. Két évre rá pedig sikertelenül szállt szembe Ma Jing-csiou hivatalban lévő nacionalista elnökkel, akinek a második négyéves mandátuma az idén májusban jár le. Caj lemondott a DPP vezetéséről, és a kudarcát sokan annak tulajdonították, hogy professzori habitusa nem illik a Tajvant jellemző férfias politizáláshoz, aminek részeként a parlamentben időnként még mindig ölre mennek a képviselők. Az önéletrajzában ő maga is elismerte, hogy hajlamos volt az utcán is a fal mellett járni, hogy elkerülje a figyelmet.
A törékeny alkatú Caj 2014-ben tért vissza a DPP élére, és pártjával kihasználta az abban az évben a Kínához való túlzott közeledés miatt kirobbant elégedetlenséget, ami a tüntetéseket szervező úgynevezett Napraforgó Mozgalomban öltött testet. Egy színpadi rendező ismerőse tanácsát követve (hogy ne foglalkozzon a körülményekkel) a mostani kampányban jobban szót értett a tömeggel, és néha már választási jelszavakat is harsogott. A tradicionális tajvani társadalomban forradalmi módon állt ki – a Facebookra föltett üzenetében – a melegek házassága mellett. Ő maga soha nem ment férjhez, átlagos lakásban él két macskájával, és nem beszél a magánéletéről. Azt viszont a konfuciánus szerénységet megtestesítő módon, büszkén említette, hogy volt olyan cipője, amit 16 évig hordott.
