HVG, 2016. január 16.
Az élet értelme az élet továbbadása, az anyaság szentség, a legfőbb érték a gyermek: materialistaként (is) ez a hitvallásom. Azért bocsátom ezt előre, mert a továbbiakban kissé ironikus leszek. A KDNP és a szerző, Benda József is elhatárolódott a szingliadó ötletétől, ám a fogalmazvány nyilvánossá vált. A törvényjavaslatnak szánt fantazmagória diszkriminálja a női nemet, csipetnyi túlzással hímsoviniszta, ugyanis csak a nem produktív szingliket adóztatná, és szó sem esik a férfiak felelősségéről, noha anyagi megfontolásból olykor a férj zárkózik el a gyermekáldástól. A bendai koncepció logikus folytatása az lehetne, hogy meghatározott, fiatal életkorban mindkét nem kötelező, alapos „alkalmassági” orvosi vizsgálaton esne át, s úgy kerülne ki-ki nyilvántartásba. Külön megjelölve a donornak alkalmas legényeket, arra buzdítva őket, hogy tisztes összeg ellenében viszonylag rendszeres ügyfelei legyenek a Nemzeti Spermabanknak. Aztán egy e célra létrehozott állami intézmény időnként diszkréten tudakolná a kataszterbe rendezettek hozzáállását a népszaporulat bővítésének ügyéhez. És természetesen törvényes lenne nemcsak a mesterséges megtermékenyítés, örökbefogadás, de a béranyaság is. A kabinet, miközben szorgalmazza, s így-úgy díjazza is a több gyermek vállalását, korántsem kezeli rangján, bagatellizálja a tömeges, gyötrő gyermekéhezést és a gyermekek egészségi ellátásának vérlázítóan sanyarú helyzetét. Magam előtt látom Harrach Péter szobormerev ábrázatát, amikor ő is leszavazza a gyermekéhezés megszüntetését szorgalmazó ellenzéki indítványt. Ugye feszeng itt némi ellentmondás a szavak és a tettek között?
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
