HVG, 2016. február 20.
A hangzatos célokat hirdető Igazságügyi Minisztérium a gyors jogi lezárás érdekében fölöttébb nagyvonalúan lépne át a magyar környezetügy érdekein. A mindenkori szlovák javaslatnak megfelelő duzzasztórendszert, a Duna legsűrűbben duzzasztott szakaszát akarják létrehozni érdemi többletvíz nélkül. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a tervezett gátakat, amelyek egyenként mintegy száz méter vasbeton szerkezetet tartalmaznának, konzekvensen szimpla kőszórásként („fenékküszöb”) kommunikálják. Négy duzzasztóval nem lehet a Dunát és a mellékágrendszereit összekapcsolni, mert a szigetközi szakaszon a Duna 10 kilométerenként mintegy 3 métert esik, azaz a 6–8 kilométerenként megépített duzzasztók alatt a part 2–2,5 méterrel magasabban lesz, mint a Duna szintje, az ide becsatlakozó mellékágak a levegőben fognak lógni. A minisztérium láthatóan egyáltalán nem törekedett arra, hogy átfogó képet alakítson ki a beavatkozások hosszú távú hatásaival kapcsolatban, hogy 20–30 év múlva milyen mértékű lesz a dunacsúnyi tározó és a Dunára tervezett négy gát okozta mederfeltöltődés, és ez hogyan fogja növelni a már ma is kritikus árvízszintet. Emellett nyoma sincs annak, hogy a Baranyai Gábor kormánymeghatalmazott által javasolt négyduzzasztásos beavatkozásnál ténylegesen folytattak-e a törvényes előírásoknak megfelelő stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV). Ezért, valamint azért, mert a január 26-án, a Magyar Tudományos Akadémián tartott konferencián minden magyar előadó azt hangsúlyozta, hogy csak további vizsgálatok alapján lehetne felelősen dönteni a szigetközi Duna-szakaszon tervezett műszaki beavatkozásokról, kértük Trócsányi miniszter urat, hogy függessze fel a vízmegosztási tárgyalásokat, és hogy az SKV hiteles dokumentumait és jegyzőkönyveit számunkra szíveskedjen kiadni. A szigetközi Duna-szakasz rehabilitációja évszázadokra meghatározhatja a Duna-táj arculatát, ezért elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az SKV elkészítésével az adott tudományos szakterület specialistái helyett egy mindössze négytagú szakértői testületet bíztak meg, melynek műszaki és hidrológiai kérdésekben meghatározó tagja egy tudományos fokozattal nem rendelkező, operatív munkát végző árvízvédelmi szakember. A Duna Charta álláspontja szerint amit Baranyai Gábor előkészített, az nem rehabilitáció, hanem a folyamszakasz teljes leszabályozása a magyar és szlovák vízépítő lobbi elképzeléseinek megfelelően, elemi ökológiai érdekeink rovására. Mindez a nemzetközi jogvitában eddig képviselt magyar álláspont feladása olyan megoldás érdekében, amely hosszabb távon fokozza a terület alatt elhelyezkedő, Európában egyedülálló nagyságú ivóvízbázisok elszennyeződését, és jelentősen növeli a térség árvízi veszélyeztetettségét.
BÁRDOS DEÁK PÉTER
A DUNA CHARTA ELNÖKE (BUDAPEST)
