HVG, 2016. március 5.
Cikkük szerint a jelzáloglevél-piac pangásának fő oka a 2014. március 15-én életbe lépett új polgári törvénykönyv (Ptk.), amely eltörölte az önálló zálogjog intézményét. A magyar jelzálogbankok által kibocsátott, forgalomban lévő jelzáloglevelek állománya azonban 2010 óta folyamatos csökkenést mutat. A 2010 óta tartó csökkenés nem magyarázható a 2014-ben hatályba lépett Ptk.-val. A magyarázat sokkal egyszerűbb: 2010 óta folyamatosan csökkent a kereskedelmi bankok refinanszírozandó jelzáloghitel-állománya is. A cikk szerint az új Ptk. által az önálló zálogjog helyébe léptetett különvált zálogjoggal az a probléma, hogy „a kereskedelmi bank egyszer átruházhatja a jogot a záloghitel-intézetre, de az már nem forgathatja tovább, legfeljebb vissza, az eredeti jogosultra”. A jelzálogbank azonban ma is átruházhatja a kereskedelmi banktól megszerzett különvált zálogjogot (például egy másik jelzálogbankra), a kereskedelmi bankkal szembeni követelésének átruházásával együtt. Tehát a jelzálogbank nem csak az eredeti jogosultra, a kereskedelmi bankra ruházhatja vissza a különvált zálogjogot. Vagyis a különvált zálogjogra is igaz az, amit cikkükben a régi Ptk. szerinti önálló zálogjog előnyeként írnak le: „A jelzálogjogok akár többször is gazdát cseréltek, miközben az adós ugyanannak a hitelezőnek tartozott.” Az új Ptk. csak azt nem engedi, hogy a jelzálogbank a kereskedelmi bankkal szembeni követelésétől függetlenül ruházza át a különvált zálogjogot, azt azonban megengedi, hogy az eredeti adóssal szembeni követeléstől függetlenül tegye azt. Vagyis a különvált zálogjog átruházása nem érinti az eredeti adós és a kereskedelmi bank közötti jogviszonyt. A cikk szerint mintha a jelzáloghitelek jelzáloglevél-kibocsátás útján történő refinanszírozásának elengedhetetlen feltétele lenne az önálló zálogjog. Ezzel szemben jelzáloglevél-alapú refinanszírozás szinte mindegyik EU-tagállamban létezik, miközben az önálló zálogjogot csak a német és az észt jog ismeri, az önálló zálogjogok biztosította követelés nélküli átruházásán alapuló korábbi magyar refinanszírozási modellt pedig még ez a két jogrendszer sem alkalmazza. (Részletes elemzésem a ptk2013.hu oldalon olvasható.) A cikk szerint „nagyban visszafogja (...) a gépjárműkölcsönzést a liberális amerikai minta alapján átvett hitelbiztosítéki nyilvántartás, ami felváltotta a korábbi, közjegyzők által vezetett közhitelest”. A Magyar Lízingszövetség éppen a gépjármű-finanszírozás elősegítése miatt kezdeményezte 2006-ban az ingó jelzálogjogi szabályozás módosítását, ugyanis nem tartotta alkalmasnak a régi zálogjogi nyilvántartást a gépjárműzálogjogok bejegyzésére, mert az ingó jelzálogszerződésre vonatkozó közokirati kényszer túlzottan költségessé és a közjegyzőnél való személyes megjelenés miatt túlzottan körülményessé tette a gépjárműzálogjog alapítását. Az új Ptk. által megteremtett hitelbiztosítéki nyilvántartás lehetővé tette, hogy a felek a közjegyzőnél történő előzetes személyazonosítást (felhasználói regisztrációt) követően, minősített elektronikus aláírás alkalmazásával maguk jegyezhessék be a zálogjogokat az online nyilvántartásba. A „liberális amerikai minta” mára nemzetközileg elfogadott standarddá vált. A bejegyzéssel kapcsolatos formai követelmények (közjegyzői okiratba foglalás, ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzés) bevezetése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteleket megdrágítaná, miközben az adósi visszaélésekért a zálogszerződést okiratba foglaló közjegyző vagy az azt ellenjegyző ügyvéd vagy jogtanácsos nyilvánvalóan nem lenne felelősségre vonható.
CSIZMAZIA NORBERT
(BUDAPEST)
