Jason deCaires Taylor – víz alatti szobrok
Lélekvesztő gumicsónakokban hánykolódó, gyalogszerrel vonszolódó, végsőkig elcsigázott, mégis időtlen nyugalmat árasztó emberek életnagyságú szoborcsoportjai alkotják Jason deCaires Taylor angol szobrászművész legújabb kiállítását, amely Európa első víz alatti múzeumaként a minap nyílt meg az Atlanti-óceán vízfelszíne alatt 12 méterrel, a kanári-szigeteki Lanzarote partja mellett. A Museo Atlantico drámai erejű szobrait búvárok és üvegkabinban leereszkedő látogatók csodálhatják meg. S miközben a talapzatul szolgáló mesterséges zátony újabb élőhelyet teremt halaknak és növényeknek, a műtárgyegyüttes az ember kiszolgáltatottságára hívja fel a figyelmet.
Bern O'Donoghue – papírcsónakok
Brit városokban az utóbbi hónapokban a legváratlanabb helyeken tűnnek fel papírból hajtogatott kis hajók egy-egy szavas vagy mondatos felirattal, például: Anya, Barát, Szomszéd, avagy: „Azoknak, akik 2015-ben csónakon érték el Európát, a 62 százalékuk háború elől menekült.” Bern O'Donoghue Brightonban élő művész Menekültek útja című akciója a járókelőket és a tömegközlekedési eszközök utasait kívánja megszólítani, és önkéntes segítőivel immár közel háromezer kis hajót helyezett el kerítésre, utcatáblára vagy buszfogantyúra tűzve. Programjával a kormány és a média hazug nyelvezetét támadja, mert migrációs válságról beszélnek, holott Európa humanitárius válságban vergődik.
Barthélémy Toguo – státus és stigma
Durván faragott, gigantikus fapecséten fekete háttérből ugrik elő a Bevándorló felirat – Barthélémy Toguo kameruni születésű, Párizsban élő festő és performance-művész a tavalyi velencei biennálén bemutatott 75 mellszobor bélyegzőből álló sorozatának emblematikus darabja, amely a tárgyegyüttesből kiemelve immár önálló életet él. „A művészet kiáltás” – vallja az alkotó, aki festményein és törzsi alkotásokat idéző szobrain gyakran örökít meg afrikai arcokat és alakokat a létért folytatott szimbolikus küzdelem áldozataiként.
Aj Vej-vej – berlini kiáltvány
Alig három hete 14 ezer, Leszbosz szigetéről származó használt mentőmellénnyel borította be a berlini Konzerthaus hat gigantikus főbejárati oszlopát Aj Vej-vej kínai képzőművész, aki maga is politikai üldöztetés elől menekült el szülőföldjéről. A feltűnő narancssárga színű tárgyegyüttes a tengeri átkelés áldozataira emlékeztet. „A határ nem Leszboszon, hanem a lelkünkben és a szívünkben húzódik” – figyelmeztet a képzőművész, aki januárban műtermet nyitott a görög szigeten, ahol a legtöbb Égei-tengeren érkező menekült igyekszik európai partot érni. Aj Vej-vej az Indiai Művészeti Vásárra szánta azt a fotográfiát, amelyen a nyáron vízbe fulladt menekült kisfiú testtartását utánozva ő fekszik a tengerparton.
Banksy – calais-i dzsungel
2015 vége óta több falfestménnyel gazdagította a Dzsungelnek nevezett calais-i menekülttábort Banksy, a legismertebb graffitiművész. A hátán batyut, kezében számítógép-monitort cipelő Steve Jobs életnagyságú portréja arra figyelmeztet, hogy a 7 milliárd dollár adót fizető Apple-alapító édesapja szír bevándorló volt. Az identitását gondosan rejtegető művész Théodore Géricoult francia festő klasszikusát továbbgondolva a calais-i bevándorlási irodával szemközti falra festette Lampedusa tutaja című alkotását. A jól ismert kompozíción menekültek integetnek kétségbeesve egy távolodó luxusjacht felé. Egy part menti ház oldalán pedig egy kisgyerek árnyképét örökítette meg, aki távcsövén az angol partokat kémleli, így nem látja a feszülten figyelő keselyűt.
