HVG, 2016. március 5.
„Nagyapám komoly gazdálkodónak számított, kuláklistára is került. Volt egy nagyobb szőlőbirtoka, meg a házunk mögött egy kert. Már gyermekkoromban ásni kellett meg fát vágni. Így szoktam rá a napi négy óra alvásra” – mondta a portréban Palkovics László államtitkár. Hiába, önéletrajzot írni tudni kell! Még az is lehet, hogy minden részlet igaz benne! Darabonként, na de így összesen! Az úr 51 éves, tehát 1964–1965-ben születhetett. Mire ásó- és favágókorba cseperedett, Magyarországon már az új gazdasági mechanizmus is működött (ifjabbak kedvéért: 1968-tól), akkor már a „kulákság” átcsaphatott jól menő háztáji gazdálkodásba, ne adj' isten maszekolásba. A kissé korábbi kuláküldözés sok hatással már nem lehetett az életritmusára. Ha úgy vesszük, akkor a „gyermekmunkának” nem külső kényszer lehetett az oka. Viszont az előadott formában sokkal jobban, üldözöttebben és elnyomottabban hangzik! Én is tervezek ilyen kevercseket saját felhasználásra: „mivel szeretek számolni, és vannak sváb felmenőim, hát a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre mentem tanulni, mert még sok jót olvastam a Fuggerekről is”. Vagy: „a második világháború után a főváros nagy része romokban hevert, az újjáépítés érdekében én sem vonhattam ki magam az építőipar vonzásköréből, bár a már említett kulák nagyapák és a sváb rokonság miatt ellenállónak tekintettek, és alulról kellett kezdenem a ranglétrán mint középvezető”. Be kell azonban látnom, gyenge kezdő vagyok az idézett példához viszonyítva.
KUTAS LÁSZLÓ
KÖZGAZDÁSZ (BUDAPEST)
