Milyen stresszkezelő típus vagy? A válasz segíthet az állásinterjú során

Az extrovertált érzékelés (ESTP és ESFP)

Az ilyen preferenciákkal rendelkező emberek, vagyis a „vállalkozó” személyiségűek általában az információ azonnali megértésére támaszkodnak döntéshozataluk során. Amint stresszessé válnak, hajlamosak elveszni olyan részletekben, amelyek egyáltalán nem fontosak. Az interjúra való felkészülés során abba a hibába eshetnek, hogy a folyamat minden egyes részletét kivesézik, ez viszont ahhoz vezethet, hogy a fontos dolgok rovására túl sokat foglalkoznak a lényegtelen elemekkel. Az interjú alatt lényegtelen részleteket oszthatnak meg, ami túl sok lehet az interjúztatónak.

De hogyan kezelhetnénk ezt? Amint kezdünk elveszni a részletekben, amelyek egyáltalán nem fontosak, álljunk meg, és soroljuk fel magunknak mindent, ami a fejünkben kavarog. Ezután menjünk végig ezen a listán, és selejtezzük ki a felét. Így könnyebben tudunk a valóban lényegesre figyelni ahelyett, hogy elapróznánk a dolgot, ami mindenképpen stresszhez vezet.

Nézd meg legfrissebb állásainkat:

BUDAPESTI ÁLLÁSOK KÜLFÖLDI ÁLLÁSOK

ADMINISZTRÁCIÓS ÁLLÁSOK PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK

IT ÁLLÁSOK ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK

HR-ES  ÁLLÁSOK SZAKMUNKÁS ÁLLÁSOK

Az introvertált érzékelés (ISTJ és ISFJ)

Az úgynevezett „logisztikus” személyiségek általában lépésről lépésre, a múlt információra alapozva hozzák meg döntéseiket. Stressz esetén túlságosan befelé fordulnak, és mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy múltbeli tapasztalataikat a jelenre vonatkoztassák, nem tudnak új döntéseket hozni. Az interjúra való felkészülés során bezárják magukat minden új, nem tesztelt lehetőség elől, sőt ki is hagyják inkább azokat a megmérettetéseket, ahol nem érzik magukat teljesen tapasztaltnak. Az interjú során túl merevnek tűnhetnek, és nem nyitottak új ötletekre, folyamatokra.

Ezeket az akadályokat úgy tudjuk a leginkább áthidalni, hogy amikor eszünkbe jut, „ezt nem így kéne csinálni”, megkérdezzük magunktól, „milyen módokon lehetne elvégezni a feladatot”. Ez segít abban, hogy nyitottak maradjunk az új lehetőségekre. Az aktuális interjú alatt hozzunk példákat a nyitott, kreatív gondolkodásunkra.

 

Az extrovertált intuíció (ENFP és ENTP)

A „kampányfőnök” személyiségűek leginkább az összképen, a jövőbeli lehetőségeken alapuló információkra támaszkodnak, és stressz esetén annyi időt töltenek a dolgok kimenetelén való gondolkodással, hogy végül egyik eshetőség mellett sem tudnak elköteleződni. Az interjúra való felkészülés során sokat agyalnak azon, mi megy majd rosszul, ahelyett, hogy a pozitív végkimenetelre fókuszálnának. A katasztrofizáló megközelítés miatt szétszórtak lehetnek az interjú-helyzetekben.

De mit tegyünk, ha jellemző ránk ez a meghatározás? A negatív végkimenetelek mellé mindig találjunk néhány pozitívumot is, és hangsúlyozzuk ezeket a lehetőségeket. Írjuk le az esetleges vészforgatókönyveket, és határozzuk meg, mennyire lehetnek ezek reálisak. Az interjú során nem felejtsük el megosztani, hogyan járultunk hozzá a múltban a nagy képhez.

 

Az introvertált intuíció (INTJ és INFJ)

Az építész személyiségű emberek nagyszabású, hosszú távú és látomásos módon támaszkodnak az információikra. Stressz esetén ezek az elképzelések irreális jelleget ölthetnek, és az extrovertált intuitív típusúakhoz hasonlóan sok időt tölthetnek az elméleteik feltárásával, végül pedig egyik mellett sem döntenek. Az interjú során hajlamosak olyan dolgokról is beszélni, amelyek még nem léteznek.

A túlságosan hosszú távú lehetőségekkel csak túlterheljük magunkat, ezért próbáljunk meg összpontosítani a jelenre. Ez segíthet nekünk reális és gyakorlati döntéseket hozni. A tényleges interjú során, ha túl messzire kalandozunk a jövőbe, magyarázzuk el a gondolatmenetünk lépéseit, hogy az interjúztató is lássa, merre járunk.

 

Az extrovertált gondolkodás (ESTJ és ENTJ)

A vezető személyiségű emberek általában a külső, objektív és logikai feladatszervezésre támaszkodnak. Stresszes időszakokban főnökösködővé válhatnak, és azelőtt meghozzák a döntést, mielőtt elég időt töltöttek volna a tények és a lehetőségek számbavételével. A felkészülés során túlszervezővé, az interjú alatt hűvössé és személytelenné válhatnak, a válaszaik pedig annyira a feladatra vonatkoznak, hogy elfelejtik megemlíteni, döntéseik milyen befolyással vannak másokra. Ne akarjuk túlszervezni, túlkontrollálni az interjú minden egyes részét, és ne feledkezzünk meg a saját „emberi” oldalunkról sem.

 

Az introvertált gondolkodás (ISTP és INTP)

A „virtuózok” egy belső analízis, a pró és kontra felvonultatása után képesek a döntéshozásra. Stressz esetén visszavonulnak, hogy minden érvet és ellenérvet elemezni tudjanak, és könnyen ítélkezővé válhatnak mielőtt elegendő időt töltöttek volna a tények és lehetőségek figyelembevételével. Az álláskeresés során számos lehetőség elől elzárhatják magukat, az interjú alatt túl kritikussá válhatnak, és ez gyakran nem a szavaikban, hanem az arckifejezésükben tükröződik. Az interjú során vigyázzunk testbeszédünkre, főként a negatív nonverbális jelzéseinkre, és ne zárjuk el magunkat a lehetőségektől.

 

Extrovertált érzés (ESFJ és ENFJ)

A „konzulok” döntésénél fontos szempont, hogy azok milyen hatással lesznek másokra. Stresszes helyzetekben túlságosan is mások igényeire fókuszálnak és nem a sajátjukéra. Döntéseik során is inkább másokat tesznek előtérbe. Az interjúra való felkészülés során megfoszthatják magukat bizonyos lehetőségektől a másokra való tekintettel, az interjú során pedig helytelenül feltételezhetik, hogy a kérdezőnek nem szimpatikusak, illetve túl nagy hangsúlyt fektethetnek arra, hogy elnyerjék a tetszését.

Álláskeresésnél maradjunk nyitottak arra, mire van szükségünk, mi tenne minket boldoggá. Ne feledjük, hogy először magunkról kell gondoskodnunk, mielőtt másokra is vigyáznánk. Az interjú alatt ne arra figyeljünk, vajon mit gondolnak rólunk mások.

 

Az introvertált érzés (ISFP és INFP)

A „kalandvágyó” személyiségűek gyakran a saját belső értékrendszereik alapján hoznak döntéseket. Stressz esetén csak ezekre az értékekre, és senki máséra nem támaszkodnak. Arra a következtetésre juthatnak, hogy az értéküket megsértették, még akkor is, ha ez nem így van. Interjú során azt feltételezhetik, hogy a velük szemben ülő fél egyáltalán nem érti vagy tiszteli azt, ami fontos a számukra, pedig lehet, hogy ez egyáltalán nem így van. Épp ezért ha ebbe a kategóriába tartozunk, emlékeztessük magunkat arra, hogy értékítéletünk általában helyes, de stressz esetén túl hamar helytelen következtetésekre juthatunk. Az interjú alatt fejezzük ki, mi a fontos a számunkra.