Ahogy telik az idő, egyre több szó esik az MI nemcsak a pozitív, hanem a negatív hatásairól is. Mit tartasz a technológia legnagyobb kockázatának?
Badinszky Áron: Az agyunkra és a gondolkodásunkra gyakorolt hatását. Az MI kényelmessé tesz sok mindent, ráadásul az eszközök gyakorlatilag mindenki számára elérhetők, akiknek van okostelefonjuk és internet-hozzáférésük. Azt látom, hogy hajlamosak vagyunk átengedni a gondolkodási és döntési folyamatainkat a technológiának hiszen a nagy nyelvi modellek a világ összes tudásából táplálkoznak, látszólag hiperintelligensnek mutatkoznak, ezzel pedig sokszor hamis biztonságérzetet adnak a felhasználónak. Ha azonban túlságosan ráhagyatkozunk az MI-re, a tévedései, hallucinációi felett is elsiklunk. Szintén problémának látom, hogy sokan, akik az MI segítségével hoznak létre valamilyen eredményt vagy megoldanak egy problémát, a saját – technológiával kiegészített vagy pótolt – tudásukat is hajlamosak túlértékelni egy adott területen. A kognitív és képességbeli önképünk torzulása társadalmi szinten az egyik legveszélyesebb hatás.
Dr. Badinszky Áron technológia-szabályozási jogász, az ELTE MI rektori biztosa
Bár az MI már jó ideje az életünk része, gyakran elhangzik az a kritika a jogalkotók felé, hogy még mindig nem sikerült megfelelő szabályozást kialakítani. Hol tart most ez a folyamat?
B.Á.: Mostanra az MI-rendszerek, különösen a frontier modellek olyan erősek lettek, hogy maguk a fejlesztők is több esetben a kontroll elvesztéséről számoltak be. Az erre a helyzetre adott reakciók azonban nagyon eltérőek. Az Egyesült Államok elnöke például többször is kijelentette, hogy az országnak meg kell nyernie az MI-versenyt, , ehhez pedig minél kevésbé korlátozó szabályozásra van szükség. Az Európai Unió ezzel szemben viszonylag szigorú szabályozást alkotott, olyannyira, hogy a piaci szereplők sokszor attól tartanak, ez hátráltatja az innovációt. Összességében azt gondolom, hogy az EU által képviselt irány a helyes és az emberek szempontjából is biztonságos csak az nem világos még teljesen, hogyan tudnak az előírások a gyakorlatban megvalósulni.
Milyen tényezők akadályozzák ezeknek a jogszabályoknak a betartatását?
B.Á.: A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy rengeteg érintett jogalany és kidolgozásra váró részletszabály van. Külön kellene ellenőrizni mindenkit, aki üzleti célra használ MI-t, az MI-rendszereket fejlesztő szolgáltatókat, a forgalmazókat stb. Az ezt megvalósító hatósági ellenőrzési rendszer azonban – egy-két országtól eltekintve – gyerekcipőben jár Európában. A hatóságokat ugyan a legtöbb tagállamban elkezdték már felállítani, de ennek folyamán is szembesülnek egy másik jelentős kihívással: óriási a hiány MI-szakemberekből. Hiába van meg a szervezeti struktúra, ha nincs elég MI-szakértő mérnök, informatikus, szakjogász vagy akár etikai szakember, aki be tudná tartatni a szabályokat.
Ezen a téren a hazai felsőoktatásnak is lehet feladata. Milyen lehetőségei vannak ma azoknak a jogászoknak, társadalomtudósoknak, informatikusoknak, akik a mesterséges intelligenciára specializálódnának?
B.Á.: Egyértelműen van egy elmozdulás ebbe az irányba. Idén tíz magyar egyetem indított MI informatikus mesterképzést, amelyeket hatalmas érdeklődés kísért. Az országban több helyen van MI-szabályozással kapcsolatos szakjogászi képzés is, például az ELTE is évek óta indítja azt. Emellett az Egyetemen is azt látjuk, hogy egyre több oktató igyekszik beépíteni az általa oktatott tárgyakba a releváns MI-ismereteket. Ez összhangban van azzal az intézményi céllal is, hogy minden képzésen megtanulják a hallgatók, milyen MI megoldásokat hogyan érdemes használniuk a saját területükön.
Hogyan alakította át az egyetemi életet az MI?
B.Á.: Gyökeresen és szerteágazóan. Az ELTE 2025-ben Mesterséges Intelligencia Zászlóshajó Programot indított, amely az Egyetem MI-vel kapcsolatos működési dimenzióit átfogva a technológia oktatásban való felhasználását is támogatja. Segítjük az ezzel kapcsolatban felhalmozódott szervezeti tudás megosztását, elkezdtük kidolgozni az egyetemi belső szabályozásokat és protokollokat, továbbá MI-jártassági képzéseket is tartunk a diákok számára, amelyeket az oktató és működést támogató kollégák irányába is ki szeretnénk terjeszteni. Az országban talán egyedülálló módon az idei tanévtől felmenő rendszerben kötelezővé tettük egy ELTE-szakértők által kidolgozott MI-alapjártassági kurzus elvégzését, amely nélkül hallgatóink nem szerezhetnek diplomát. Ezen keresztül jelenleg több, mint 14.000 elsőéves mélyíti MI-vel kapcsolatos ismereteit. Szintén fontos eredmény, hogy 2025 végén kiadtunk egy egyetemi szintű rektori utasítást is, amelyben kimondottan támogató álláspontra helyezkedtünk az MI hallgatói munkában való alkalmazásával kapcsolatban. Azt szeretnénk, hogy a hallgatóink időtálló tudáshoz jutva a saját területükön hatékonyan, de felelősen és tudatosan használják a technológiát.
Ez a teljesen új helyzet az oktatókat is komoly kihívás elé állítja. Ők hogyan birkóznak meg ezzel?
B.Á.: Ők egy nagyon széles skálán helyezkednek el. Vannak, akik teljesen elutasítják a technológiát, mások, munkájukat részben automatizálva igyekeznek a legteljesebb mértékben kihasználni a technológia előnyeit Az oktatók többsége azonban középen helyezkedik el, nézelődnek, kísérleteznek, ha pedig akadályba ütköznek, igyekszünk segíteni nekik. Hozzám is egyre többen fordulnak azért, hogy segítsek nekik az MI-ben rejlő lehetőségek kiaknázásában, amit nagyon pozitív tendenciának tartok. De számos olyan kérdés is van, amelyekre intézményi szintű tapasztalatcserével próbálunk hatékony választ találni. Ilyen például az a dilemma, hogy mi számít ma hatékony számonkérésnek, van-e még értelme például az írásbeli beadandóknak vagy éppen a terjedelmes szakdolgozatnak. Ezekre a kérdésekre minden intézménynek választ kell találnia, és ehhez sok esetben komoly szemléletváltásra van szükség. A szervezeti szintű MI transzformáció ugyanis elsősorban kultúra mint technológiaváltás, amelynek során számos érdekeltet kell közös nevezőre hozni.
Melyek szerinted most a legizgalmasabb MI-vel kapcsolatos fejlesztések, amelyeknek komoly eredménye lehet a következő időszakban?
B.Á.: Az egyetemi szférában azt látom, hogy erős kutatói igény mutatkozik a számítási kapacitások bővítésére és a tudományos kutatáshoz használható, jó minőségű és jogszerűen elérhető adatmennyiség további növelésére. A másik izgalmas terület, hogy ezt a rohamos technológiai fejlődést kordában tudjuk-e tartani egy kikényszeríthető normarendszerrel, vagy mindezt felül fogják írni az üzleti és geopolitikai érdekek, illetve az egyre intelligensebbé váló MI-rendszerek, például a közelmúlt szalagcímei mögött álló MI-ügynökök.
Erről is fogsz beszélni a HVG szakmai MI-rendezvényén. Milyen várakozásokkal jössz majd?
B.Á.: Biztosan értékes információkat tudunk meg egymástól első kézből. Emellett bízom abban, hogy egyre többen felismerik ott is, hogy az EU MI-rendelete ugyan kissé túlszabályozó, és jogosan lehet is bírálni, de több mint valószínű, hogy velünk marad, ezért muszáj mindenkinek megtennie az első lépéseket, amelyekkel meg tud felelni a – részben már alkalmazandó – előírásoknak.
A 2026-os HVG AI Talks konferenciára lehet még jegyet vásárolni a https://aitalks.hu/ weboldalon.
