350 ezer magyar él megváltozott munkaképességűként – sokan titkolják, mert félnek a kirúgástól

Rokkantnyugdíj és leszázalékolás – habár közismert fogalmak, mára mindkettő a múlté. Hiába él sokak fejében, - ha „bármi történne velünk”, a rokkantnyugdíjból meg lehet élni, - 5 évvel ezelőtt jelentős változások történtek a megváltozott munkaképességűek helyzetében. 2012. január elsejétől átfordult a jogalkotói logika: a fő cél a rehabilitáció. Ugyanakkor, már nem csupán az egészségkárosodás mértékét veszik alapul az állami támogatásánál megállapításánál. 

A betegnek egy négytagú szakértői bizottság elé kell járulnia, akik egyúttal megvizsgálják a körülményeit (egészségi állapot, lakhely, végzettség, munkatapasztalat stb.) Az egészségi állapotát felmérő speciális szakvizsgával rendelkező orvos mellett foglalkozási és szociális szakértő térképezi fel az ügyfél munkaerő-piaci lehetőségeit. Végül az ő minősítésük nyomán számolják ki a kormányhivatal munkatársai, hogy pontosan mennyi állami juttatás jár valakinek.

Egy megváltozott munkaképességű személy ma a rehabilitálható vagy a rokkant kategóriába kerülhet, ám ezen belül még léteznek fokozatok a rendszerben. Egy epilepszia, hetente jelentkező rohamokkal többnyire B kategóriának számít. Súlyosságához mérten akár B1, B2, továbbá C1 és C2 kategória is lehet egy 5 éve fennálló, inzulinnal kezelt cukorbetegség, ám ha a szövődmények miatt az illető lábat bokától amputálni kell, valószínűleg a D kategóriába kerül. A D általánosságban nagy pszichés terhelést, például a betegség okozta depressziót, továbbá komplex szervrendszeri károsodást és a mozgást jelentősen korlátozó problémákat jelent. Azt sorolják E kategóriába, aki önellátásra legfeljebb mások segítségével képes

Hogy a bemutatott összeghatárok közt ki mennyi állami ellátást kap, mindig annak függvénye, hogy aktív dolgozó korában mennyi volt a jövedelme. Ha minimálbéren volt bejelentve, szinte kivétel nélkül az kategória alsó határa jár neki. Akit „feketén” foglalkoztattak, ott nincs méltányosság, ő egy fillért sem kap az államtól. Ezen túl az is feltétel, hogy a betegnek a kérelmet megelőző 5 éven belül legalább 1095 naptári napnyi  (3 évnyi) biztosított jogviszonnyal kell rendelkeznie.

Kevesen tudják, de a szabályok közé tartozik, hogy a folyósításakor az illető nem folytathat keresőtevékenységet. A rehabilitálható kategóriába soroltaknak járó összegek alacsonyabbak mint a rokkantsági ellátás, a kategória kimondott  célja, hogy az illető mielőbb térjen vissza a munkaerőpiacra. Ráadásul a rehabilitációs szolgáltatás maximum 36 hónapig jár, mialatt a betegnek folyamatosan tartania kell a kapcsolatot a kormányhivatal rehabilitációs ellátási és szakértői osztályának munkatársaival, akiknek feladata, hogy segítenek neki munkát találni.

A történet végére érve látszik, hogy a beteg ember számára a gyógyulás, nem pedig a hivatali utánajárás a prioritás, ami a folyamatosan átszervezés alatt álló magyar közigazgatási rendszerben egyre inkább állandó vesszőfutás. Az állam által folyósított alacsony összegek mire lehetnek elegendőek egy megváltozott munkaképessége miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő ember számára? A költői kérdés mellett lényegében egy megoldás marad, ha elkezdünk tudatosan takarékoskodni.

E téren most úgy tűnik, hogy a legkedvezőbb megoldás olyan nyugdíjbiztosítással érhető el, amely az erre vonatkozó kiegészítő biztosításokkal együtt már a B1-es kategória esetén is komplex megoldást nyújthat. Ezáltal lehetővé válik, hogy a szerződés legalább 40 százalékos egészségkárosodás esetén továbbra is fennmaradjon, egyösszegű szolgáltatás keretében akár milliós nagyságrendű anyagi segítséget nyújtson a legnehezebb időszakban, továbbá havi járadék formájában az egészségkárosodás időszakában pótolja a kieső jövedelem egy részét.